Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
5. A reformáció öröksége
jobbra, Zwingli balra dőlése, a reformátorok S2élső alakjainak (Béza, ill. Viret) testtartása ehhez igazodik. Horvai egy vele folytatott beszélgetés során mondta, hogy kedvelt szerkesztési formája a piramis. Ezt alkalmazta jelen esetben is. Előlnézetben középen több, különböző méretű elemből épített talapzat uralja a teret. A legmasszívabb tömbön felirat: CALVIN, ennyi, semmi több. Minek. Tövében ül kőpadján Kálvin, magába mélyedve, lehajtott fejjel, oldalt nyugvó karjai mint földre hullott madár szárnyai: fizikai lényének ugyan végén, de a fölötte levő szférában ott állnak munkásságának tovább vivői: jobbról indulva Béza, Wintrop, Knox, kettejük mögött Bethlen Gábor, tovább Cromwell, aztán Coligny, Brandenburgi Vilmos, Orá- niai Vilmos, Farell, Viret. Előttük alacsonyabb talapzaton bal szélen Luther, jobbon Zwingli zárják az emlékmű szélső oldalát. A reformátorok talapzatán elöl végigfutó francia nyelvű szöveg: „Mindnyájan egyek és nagyok vagytok a Krisztusban és diadalmasoknálfeljebbvalók A Kálvin mögötti nagyméretű tömb felső, enyhe ívű vonala mintegy lefedi az eddigieket. Rajta ötlépcsős piramis. Egy-egy eleme a bibliai teremtéstörténet egy-egy napja: a hatodik Jézus, az EMBER, a teremtő gyermeke, vele vált a teremtés teljessé. Fel a végtelen magasságba néző Jézus alakjáról, megformálásáról sokan írtak, szobrászi csúcsteljesítménynek minősítve. A reformátorok csoportjának fejvonala egy körív része, mintegy körülöleli Jézus alakját. Az építményi statikussággal szemben áll a szobrászati dinamizmus: ülő, álló, egymás felé forduló alakok a vízszintes tengelyben, a függőlegesen a végtelenbe fölnéző Jézus, alul a földre vagy tán a földbe meredő Kálvin. Még a zsűri végső döntése előtt elhangzott vélemény volt, hogy Horvai alkotása katedrálisba illő, több, mint köztéri szobor. Vele Horvai elismert szobrászművész lett, de a reformáció emlékművének Genfbe szánt megvalósulása csak a gipszminta bronzba öntéséig terjedt, Genf városa így helyezte múzeumába. A reformáció genfi emlékművének kivitelezése Paul Landowski és Henri Bouchard párizsi szobrászok munkája, a szűkebb pályázaton ők kapták az első, míg Horvai János a második helyezést. Az építészeti munkával az első pályázaton első helyezést elért műépítészeket bízták meg. Bocskai István egész alakos szerepeltetése is helyt kapott az emlékművön P. Landowski munkájaként, míg a hozzátartozó két emléktáblát H. Bouchard készítette. (16. kép, 552. p.) Az alapkő letételre Kálvin születése 400. éves évfordulóján nagyszámú magyar küldöttség jelenlétében 1909. július 6-án került sor, avatása az I. világháború közepette 1917-ben volt.13 1930-ban a Színházi Elet érdeklődésére Horvai ezt válaszolta: „Művészi ambíciómnak legégetőbb vágya, hogy megcsinálhassam egyszer azj a Calvin szobromat, amellyel 1908-ban második lettem, jelenleg a genfi múzeum őrzi bronzba öntött modelljét, de kivitelre sajnos, még sokáig nem 13Budapesti Hírlap, 1909. július 7., 6. 471
