Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
5. A reformáció öröksége
1831. január 1-től a katonák anyakönyvi eseményeinek rögzítésére külön anyakönyvi minták készültek, amelyek a már tárgyalt fejlécekkel azonosak voltak.25 A református anyakönyveket 1829-től katolikus papi felügyelet alatt ismerték el, az evangélikus anyakönyveket pedig 1866-tól ismerték el jogerős okiratnak.26 Anyakönyvi szempontból döntő jelentőségű volt, hogy a császári és királyi belügyminisztérium a vallás és közoktatásügyi minisztériummal egyetértve a soproni császári és királyi helytartósági osztály 1859. október 27-én 21054. számú leirata alapján úgy rendelkezett, hogy a felsőbb helyen jóváhagyott névváltozásokat az illető anyakönyvekbe be kell vezetni, a felek kérésére a korábbiakat is a közelismerés végett. A névváltozásokat minden egyes esetben meg kellett küldeni annak a polgári hatóságnak, melynek területén a névváltoztató anyakönyvileg be volt jegyezve és az illető anyakönyvet vezető lelkésznek.27 Összegzés A felekezeti anyakönyvek vezetését az 1827-ben hatályba lépett anyakönyvi törvény gyökeresen megváltoztatta. Az anyakönyveket két példányban kellett vezetni, és a másodpéldányokat a vármegyék levéltáraiba le kellett adni, ahol biztonsági példányként őrizték őket. Egységesen meghatározásra került a keresztelési, esketési, és halálozási anyakönyvek fejléceinek szövege. Az egyes felekezeti főhatóságok feladata volt értesíteni az alájuk tartozó anyakönyvezést végző egyházi személyeket, és az egységes mintákkal ellátni őket. A katonai alakulatoknál elkülönített anyakönyvezés került bevezetésre. 1851 és 1853 között egységesen meghatározott fejlécű keresztelési, esketési és halálozási anyakönyvek kerültek bevezetésre a Császárság területén. Az anyakönyvezésnél az osztrák polgári törvénykönyv rendelkezéseit kellett átvenni, és alkalmazni (kiskorúság, nagykorúság, gyámság, házasságkötés). Az anyakönyvezés területén 1851-től bevezetett változások, valamint az 1853. május 1-én hatályba lépett osztrák polgári törvénykönyv rendelkezéseinek alkalmazása a polgári fejlődést segítették elő.28 Az 1895. október 1-én bevezetett állami anyakönyvezés is tudott meríteni ebből a forrásból (például a folyószám, megjegyzés, névváltoztatások stb). 1859-től a felsőbb helyen jóváhagyott névváltoztatásokat be kellett vezetni az anyakönyvekbe, és erről értesítést kellett küldeni az illetékes polgári hatóságnak is. 25BREL A. 1. b. 1823-1836, 1830. december 4. 26 Szabadi István: A református anyakönyvek kutatásának sajátosságai. http:// www.szabarchiv.hu/drupal/sites/default/files/Szabadi%20Istv%C3%Al n.pdf [2017.09.18.] 27BREL A. 1. b. 1852-1915, 1860. február 10. Maller Ferenc helyettes superintendens levele Fodor főespereshez, a névváltozások kötelező bejegyzéséről anyakönyvekbe. 28BREL A. 1. b. 1834-1901. 1853. március 1. A Felsőbaranyai helvét hitvallású egyházmegye esperesének körlevelei a lelkészeknek. 463
