Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
5. A reformáció öröksége
iratokban foglalkoztak vele. A katolikus liturgia a szentmise áldozati jellegét hangsúlyozta: a megigazulás, a kegyelem (5 mû), üdvözülés (4 mű), örökkévalóság (3 mű), az emberi tényező fontossága a saját sors alakításában a legnagyobb vitás pontja voltak reformáció és a katolikus megújulás tanainak. Egy-egy latin nyelvű, a korai kereszténység (Alexandriai Szent Athanáz51) és a reformáció mártírjairól (Martin Bucer52) szóló, egy a dán és angol misszionáriusok naplóit és levelezéseit magába foglaló német nyelvű (Gotthilf August Francke53), valamint egy a papság és szertartások nélkül élő kvékerekről írott ugyancsak német nyelvű vallástörténeti művet (Georg Wilhelm Alberti54) is beszerezett Domsics. A szigorúbb tiltás alá eső, kérdés-felelet formájában megírt oktató könyvek, a katekizmusok (22 mű), latin, német és magyar nyelvű hittankönyvek, valamint tankönyvek (összesen 11 mű — közte 3 magyar) is részei lettek a könyvtárnak. Segédtudományként történettudományi, egyház- és irodalomtörténeti, archontológiai, valamint egyház jogi művek is kiegészítették Domsics ismereteit. Számos angol munkának német, valamint német szerzők munkáinak magyar fordítása került Domsics kezébe. Világirodalmi művek német fordításai: Edward Young55 esszéi a vallásosság és a Biblia témákban, valamint Louis Racine56 eredeti francia vallásos, a janzenizmus hatására keletkezett költeményei mellett, annak német fordításai is a könyvgyűjtemény részei lettek. Beszerzésre kerültek protestáns egyházi énekek és a vallási költészet remekei is (3 mű). Az állomány részét képezték a könyvek mellett a korabeli protestáns periodikák is: a 18. század elejétől (1701-től) Wittenbergben és Lipcsében szerkesztett német, evangélikus teológiával foglalkozó folyóirat összes száma, amely több címváltozáson ment keresztül az évtizedek során. 1701 és 1713 között Altes und Neues aus dem Schatz Theologischer Wissenschaften címmel került ki a nyomdából, vele párhuzamosan és folytatólagosan 1702 és 1719 között az Unschuldige Nachrichten von Alten und Neuen Theologischen Sachen, Büchern, Uhrkunden, Controversien, Veränderungen, Anmerckungen, Vorschlägen, %ur heiligen Sonntags-Ubung verfertiget von einigen Dienern des göttlichen Wortes, végül 1720 és 1750 között a Fortgesetzte Sammlung von Alten und Neuen Theologischen Sachen, zur geheiligten Übung ertheilet von einigen Dienern des göttlichen Worts címmel jelent meg. Egyik szerkesztő-kiadója a 17—18. századi német lutheránus ortodoxia utolsó nagy képviselő, apa-fia párosa, Johann Caspar57 és Valentin Ernst Löscher58 volt. 51 Alexandriai Szent Athanáz (298-373) alexandriai püspök, egyháztanító. 52 Martin Bucer (1491—1551) német reformátor. 53 Gotthilf August Francke (1696-1769) német evangélikus teológus, pedagógus. 54 Georg Wilhelm Alberti (1723—1758) német evangélikus teológus. 53 Edward Young (1681—1765) angol költő és jogász. 56 Louis Racine (1639—1699) francia író, drámaíró. 57Johann Caspar (1636—1718) német evangélikus teológus, teológiaprofesszor, szuperintendens. 58Valentin Ernst Löscher (1673—1749) német evangélikus egyházi énekek szerzője, szuperintendens. 431
