Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
5. A reformáció öröksége
azonosítható — köteteket a katalógusrekonstrukció során külön megjelöltük. A téma, a possessor azonossága/hasonlósága, valamint a korabeli kötések miatt mégis hajiunk bizonyos, már akkor meglevő gyűjteményes kötet megléte felé. Am akadnak a mai kolli- gátum kötetek között olyanok is, amelyekre semmi nem utalt az akkori leírásokban, így elképzelhető, hogy még nem voltak egybekötve. Erre enged következtetni, hogy akadnak, amelyeknél csak a kolligátum második darabját jegyezték fel a Domsics-jegyzékben, és ugyanez vonatkozik a lajstromban szereplő, de Móró Mária Anna által be nem azonosított munkákra is. A Koller-katalógusban nem bukkantunk ezek nyomára, mivel valószínűleg itt sem lettek művenként feljegyezve a gyűjteményes kötetek egyes darabjai. A könyvgyűjtemény összetétele A következőkben egy rövid áttekintést adunk a Domsics-féle könyvgyűjtemény összetételéről. A körültekintően összeválogatott könyvállomány egyértelműen a reformáció egyes ágainak jeles, kiemelkedő szerzőinek és fontos témáinak gazdag tárháza volt. Ekkora gyűjtemény vizsgálata hatalmas feladat, így jelen írásunkban csak a legfontosabb csomópontok mentén igyekezzük felvázolni annak jelentőségét. A Domsics-könyvtárba természetszerűleg alap forrásként bekerültek Bibliák (19 db), amelyek főként a 16 és a 18. század között kerültek ki a nyomdákból. A teljes latin, latin-görög nyelvű Szentírások mellett helyet kaptak a nemzeti nyelvű, protestáns teljes vagy részletfordítások is, ezek között öt apokrifekkel együtt jelent meg. A legrégebbiek egy 1538-as, Martin Luther22, Philipp Melanchton23 és Justus Jonas24 által jegyzett latin nyelvű Ószövetség- és zsoltárkiadás, egy latin nyelvű, tübingeni Ótestamentum-kiadás 1589 és 1591 közöttről, valamint egy teljes latin nyelvű genfi Biblia 1590-ből. A Luther-féle német fordításának több kiadása (a legrégebbi teljes a Strassburg, 1615-ös kiadás25) volt Domsics könyvállományába, de olasz (Nürnberg, 1712) és cseh nyelvű (S.I., 1722) is. Természetesen részei voltak a gyűjteménynek a magyar (református: Károli Gáspár26 és Szenei Molnár Albert27 [(Hanaui, 1608, Amszterdam, 1700 k., Leipzig, 1717)], és evangélikus: Bárány György28, Torkos András29 “Martin Luther (1483—1546) német evangélikus lelkész, reformátor, a reformáció szellemi atyja. 23Philipp Melanchton (1497 — 1560) német evangélikus teológus, reformátor. 24Justus Jonas (1493—1555) német evangélikus humanista, teológus jogász. 25Ez a példány egy művelődéstörténeti érdekességet is tartalmaz: német kéziratos bejegyzés található a szennylapján, amelyben az 1708 és 1716 közötti időjárási eseményekről, szőlőtermésről, terményárakról kaphatunk ízelítőt. Valószínűleg a tulajdonosa — lévén, hogy a papír drága volt — a családon belül öröklődő Szentírás előzéklapjaira jegyezte fel ezeket számukra fontos információkat. Jelzet: PÉK TGYO KK V.II.5. 26 Károli Gáspár (1529-1591) magyar református lelkipásztor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület esperese. “Szenei Molnár Albert (1574—1634) magyar református lelkész, nyelvtudós, egyházi író, zsoltárköltő, műfordító. 28 Bárány György (1682—1757) magyar evangélikus lelkész. “Torkos András (1669—1737) magyar evangélikus lelkész. Levelezett Philipp Jacob Spenerrel. 428
