Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
1. A reformáció születése, kibontakozása
„Hét éve elmúlt már, hogy én, Isten akaratából a török uralma alatt álló Alsó-Baranyában, Laskó városában, az Ur igéjét hirdetni kezdtem, és már innen és túl a Dunán és a Dráván, az Urnák gazdag és már túlérett gabonájának aratásárajött többi atyafival s a Szentlélek segítségével 120 egyházat alapítottam, amelyek közül mindegyikben egy értelem szerint hirdettetik és fogadtatik az Ur igéje, és pedig oly nagy tisztasággal, hogy sokan állítják, miszerint jobban szervezett egyházakat azoknál sem láttak, akiknél az Ur igéje ide s tova 30 éve hirdettetik.”u A pozitivista munkák után a délvidéki reformáció a 20. század utolsó harmadában került az érdeklődés homlokterébe több kutató írásaiban, mint, például Kathona Géza4 15, vagy Szakály Ferenc16, Esze Tamás17, Benda Kálmán18 9. Olyan elméleteket modelleztek ezen a tájon, mint a főúri udvarok terjesztette reformáció és a velük szembeni „demokratikus elterjeded’. Az oszmán hatalom valláspolitikája a beavatkozás vagy a be nem avatkozás a terjedés folyamatába. Baranyát magterületnek vélik, és itt hangsúlyozzák a felekezetváltás teljes áttörését már aló. század közepére, a reformáció első nemzedékét innen származónak, tehát déli származásúnak vélik. Ahogy említettük, a hódoltsági reformátorok első és második nemzedékének nagy része dél-baranyai volt. A Dráva-szögben született Kopácsi István, később a sárospataki református kollégium egyik szervezője, Laskai Csókás Péter, majdan a marosvásárhelyi kollégium rektora, a kor neves tudósa. Drávasztárán született Sztárai Mihály. A Sztárai Mihály által említett „többi atyafi’ is szinte mind baranyai volt, köztük a legismertebb: Hercegszőlősi Gáspár. Az 1540-es években a lutheri reformációt felváltó helvét irányt is a baranyai táj szülöttei irányították az egész Dél-Dunántúlon. Említsük közülük Veresmarti Illést, Laskai Szűcs Györgyöt vagy Kálmáncsehi Sánta Mártont. Laskóra menekült Szegedi Kis István is a Tiszántúlról, ahogy itt tevékenykedett 29 hosszú évekig és itt vált a kálvini irány hívévé Skarica Máté, később Ráckeve papja. Az ő munkásságuk nyomán a század második felére a Dél-Dunántúlon a kálvinizmus vált uralkodóvá; az 1550-es évek végére már az alsó-dunamelléki püspökség is megszerveződött, Baranya központtal. „ 1576-ban Hercegszőlősön tartották ayt a zsinatot, amely formába öntötte a Dunántúl református szellemben ismert első kánonjait.”^- írja Benda Kálmán. adatszerű következés Sztárai térítő akcióira vonatkozóan. Varga Molnár Antal kutatásaira alapozva nagyobb kontinuus katolikus csoportok fennmaradását vélelmezi a 16. század fordulóján is. VARGA 2017. 45-65. I4BUCSAY 1985. 27. 15 KATHONA 1963. 16SZAKÁLY 1984. 51-59. 17ESZE 1973. 89—194. ,8BENDA 1995. 207-217. BENDA 1991. 86-97. i9Benda Kálmán a teljes protestáns áttörés híve az 1540-es évekre vonatkozóan. O is hivatkozik a Szűcs féle ferences elméletre, a török hadjáratok pusztítás általi eltűnésüket okolja, hogy magára maradt a Dél-Dunántúl népe. .Arról, hogy a baranyai reformátusoknak iskoláik voltak Pécsett, Laskán, Hercegszplősön és másutt is, tudunk, de közelebbi adataink nincsenek róluk. L'.yek szinte mindenütt a régiferences iskolák hagyományaiból nőttek ki, és szellemükben reformátussá válva, továbbra is a latin nyelvű humanista műveltség elemeit terjesztették. 37
