Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)

4. Protestánsok a 20. század második felében

tanító, a 2. sz. bizottság tagjai Dr. Cserdi Ferenc és Szilágyi Géza állami tanító voltak. A jelentés megjegyzi: földingatlan azért került viszonylag kis mennyiségben állami tulajdonba, mert a tárgyalás alá vont iskolák nagy része református jellegű volt, és a szét- választhatatlan kántortanítói földek az egyezmény értelmében egyházi tulajdonban maradtak. A munkálatok rendjét zavaró problémák csak kis számban történtek. A református lakosság általában a tantermek vallásos célból való további átengedésének engedélyezését kérte, a reggeli iskolai áhítatoknak megszüntetését azonban minden különösebb észrevétel nélkül tudomásul vették. A református presbitériumokban politikailag megbízhatadan elemek befolyása volt megállapítható, tekintve, hogy — érvel a jelentés — a kulákok jelentékeny része református. Az is kiviláglik, hogy a katolikus plébánosok a jegyzőkönyvek aláírását azért tagadták meg, mert egyházi főhatóságuktól nem volt felhatalmazásuk rá. A bizottságok kezdetben hozzájárultak ahhoz, hogy a volt református iskoláknál a tanterem heti egy alkalommal vallásos est, december, január, február hónapokban pedig istentisztelet céljára a tanítási időn kívül felhasználható legyen. A bizottság ilyen irányú döntéseit azonban az MIB csak akkor hagyta jóvá, ha az adott községben nem volt református templom.101 Általában a helyi párttitkárok tárgyalásokon való aktívabb részvételét hiányolta a beszámoló.102

A kéttagú bizottságok működése többek között az államosítási jegyzőkönyvek, az összefoglaló heti jelentések és a tankerületi főigazgatói iratok segítségével ismerhető meg. Ezek szerint a két bizottsági tagon kívül a volt fenntartó képviselője, illetve az új igazgató volt jelen a jegyzőkönyv létesítésekor, de a népi szervek, vagy a pártok is képviseltethették magukat. A bizottságok a döntésnél a javadalmi jegyzőkönyveket vették alapul. Ha ebben a természetbeni lakás és a földjavadalom kántori javadalomként volt feltüntetve, nem államosították. Ha viszont szét nem választható kántortanítói javadalomnak minősült, akkor a természetbeni lakást tanítói lakásnak fogták fel és államosították, a földjavadalmak esetében pedig a katolikusoknál államosították, a protestánsoknál pedig hivatkozva a Magyar Népköztársaság és a magyarországi protestáns egyházak között létrejött egyezményekre, teljes egészében, vagy részben meghagyták az illető egyházközség tulajdonában. A kéttagú államosítási bizottságok sablon szerint dolgoztak. A következő pontok szerint történt a jegyzőkönyv felvétele: a jelenlévők felsorolása, majd a tárgyalás alá vonandó ingadanok (iskolai, iskolai és egyházi célt is szolgáló, illetve csak egyházi célt szolgáló épületek, helyiségek, tanítói, kántori, kántortanítói természetbeni lakások, altiszti, harangozói lakások, iskolai, kántori, illetve kántortanítói célt szolgáló földek) műszaki leírása következett. Ezt követte az épületekkel és földekkel, majd az ingóságokkal kapcsolatos döntés. Az 5. pontban kerültek felsorolásra a vegyes rendelkezések és határozatok (például az iskola udvarán található harangtornyokkal kapcsolatos döntés, az iskolaépület egyházi célokra való további

101A későbbiekben, látni fogjuk, hogy a fenti ügyben a kéttagú bizottságok az MIB állásfoglalásának megfelelően, szigorúbban jártak el.

102MNL BaML XXXV. 36. 2. 60. Az iskolák államosításával kapcsolatos iratok.

336