Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
1. A reformáció születése, kibontakozása
A responzóriumban előénekes és szóló váltakozik, az antifónában két kórus válaszol egymásnak. Papok és kántorok (cantores), vagy a cantores két részre oszlik. A szöveg ritmikus próza, a dallamritmus szabad, szokásos ütemekbe nem lehet bepréselni. Bibliai szövegeket, zsoltárokat vagy régi himnuszokat énekeltek. Nem nagyon volt helye a saját szövegnek. Ezt a hagyományt viszi a református zsoltáréneklés. Ok is úgy vallották, hogy úgy sem lehet tökéletesebb szöveget írni a zsoltároknál, így ne is legyen más szöveg. Ezzel szemben Luther saját szövegeket ír. Ezekben a szövegekben leírja saját gyötrődéseit, gondolatait. Reagál a kor eseményeire. Többek között éneket ír Budavár elestekor. De ha zsoltárt zenésít meg, akkor is belefogalmazza saját hitét. Ambrus püspök5 idejében már énekeltek hymnust. A hymnus szövege már időmértékes verslábak szerinti vers. Ambrus vezette be a szillabikus verset, melyben a szótagszám szerint rímelve írtak. Ezeknek az ókeresztény himnuszoknak nagy jelentősége van. Szillabikus verseknél az egyes sorok azonos szótagszámúak, így több vers énekelhető egy dallamra. A dallam könnyebben tanulható, így a szöveg is hamarabb memorizálható. A tanulás fő módja a memorizálás volt. A szöveget leírták, a dallamot pedig a kántor éneklése után hallásból tanulták meg. Később áttértek a dallamok írásbeli rögzítésére. Ezzel vette kezdetét az európai hangjegyírás. A kántor a levegőbe kheironimikus jeleket rajzolt, ezek emlékeztették az énekeseket a dallam emelkedésére, ereszkedésére. Ezeket a jeleket vetették először papírra, így kódexekbe leírva neumáknak (a dallam irányát mutató jelzések) nevezték. Kísérleteztek a vonalrendszerrel is, de a vonalak száma nem volt meghatározva. Általában 4-6 vonalat használtak. A finálist piros, a dominánst zöld vonalra írták. Luther énekeiben sokszor használja a gregorián dallamokat. Átírja, alakítja, vagy csak bizonyos dallamfordulatokat használ. Egy gregorián dallamot akár több énekében is felfedezhetünk. De minden esetben ütemek közé szorítja a dallamot. Luther hangszere a lant volt, ami amellett, hogy dallamot és kíséretet is tud játszani, ritmust is ad a kíséretnek. A lantot elsősorban a históriás énekekben és a tánczenében használták. Ez egy új elem az egyházi éneklésben. A ritmikus éneklést abban a korban nem tartották templomba valónak. Bár valószínűleg Luther az istentiszteleten nem használta a lantot, az énekeit otthon, a tanítás közben lanttal kísérte. Az egyházi zenének, a gregoriánnak, és világi tánczenének az ilyen módon való házasítása mindenképpen meglepő és új volt sokak számára. Népénekek Természetesen elsősorban német népénekek kerültek elő, diákénekek, históriás énekek és kocsmadalok. A zenei stíluson túl talán a legfontosabb ezekben a dalokban, hogy mindenki ismeri őket. Nem kell tanulni, mert úton, útfélen énekelték ezeket. A népzene sokkal kevésbé kötött, mint a gregorián, sok bennük az improvizáció, a variálás. A legtöbb népzene egyben tánczene is, így a ritmus, a tempó különösen hangsúlyos. A tempó többek 5 Ambrus püspök (Milánó 339—397). 30
