Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)

3. Evangélikusok a 18-20. században

(compossessor) falunak számított. A 2-300 fős Kisgombán az evangélikus vallású Thulmon család és kisnemesi rokonsága (például Gömbös, Bárány) élt, majd a település 19. század közepén minden téren beolvadt Nagygombába. Az 5-600 fős lakosságú Nagygomba földjei a 18. század végétől a katolikus Deseő család és rokonságuk (például Stephaich, Hunkár, Paiss) tulajdonában állt, amelybe 1810-től a felvidéki gróf Forgách család új ága középbirtokosként kapcsolódott be.6

A kisgombai evangélikus birtokosok közé tartozott a Thulmon rokonság révén a noszlopi Noszlopy család egyik ága. Noszlopy Antal (1771—1831) 1802-ben a Vas vármegyei Dukáról Somogyba költözött. 1805-ben újraházasodott, felesége szerkezei Bárány Julianna (1789—1869) lett. A vráncsiki, ugyancsak Thulmon örökségén kezdett gazdálkodni, amely három településen fekvő birtokrészből állt: Vráncsik (686 magyar hold), Sörnyepuszta (30 magyar hold), Kakpuszta (35 magyar hold). Összesen 751 magyar holdon gazdálkodtak. Ehhez jött hozzá negyedikként 1840-től a kisgombai birtoktest, amely 53 magyar hold (36 hold kaszálórét, 16 hold szőlő és 1 hold belsőtelek) volt, ezt kapta meg 1845 körül a fia, Noszlopy Gáspár (1820—1853).7 A pénztelenség és a gyengébb osztályozású földek miatt Noszlopy Antal gazdaságának működtetése folyamatosan veszteséges volt, amely a nagy létszámú család megélhetésében nehézséget jelentett. Fia, Noszlopy Gáspár 1846-tól elsősorban alszolgabírói hivatalának az ügyeivel foglalkozott, de közben 1847-ben két kölcsönből kisgombai gazdaságát is korszerűsítette. Takarékosan élt, ám az adóságokkal terhelt birtok és az anyagi nehézségek miatt a kényszerű eladás lehetősége is a család felett lebegett.8

A kisgombai 1859. évi kataszteri térképösszeírásában már nem szerepelt a Noszlopy család, egyrészt 1849-ben a császári hatalom lefoglalta a házat és a földbirtokot, másrészt az egyik testvér, Berzsenyi Lászlóné Noszlopy Júlia (1825—1893) férje révén a Berzsenyi családban öröklődött tovább némi föld. Az utolsó birtokdarabot, a kisgombai 2,5 kát. holdas szőlőt és présházat özv. Noszlopy Antalné 1862-ben adta el.9

Kis- és Nagygombán a mezőgazdaság jelentős ágát képezték a szőlő- ültetvények és a bortermelés, hiszen szinte minden, nemes és jobbágy lakójának volt ilyen birtoka. Többek között Berzsenyi Dániel (1776—1836) niklai földbirtokosnak 40 magyar hold méretű szőlője és présháza volt itt.10 1873-ban egyesült a két település, amely így a nagygombai katolikus templomával, a nemesi családok udvarházaival, uradalmaival és 1.160 főnyi (1858) katolikus lakosságával a környék községei közül kiemelkedett.11 Az evangélikus földbirtokosok itt nem építettek jelentős udvarházakat, nem építettek kápolnát, a hitélet színtere így Vése volt.

6 HUSZÁR 2017. 235.

7ANDRÁSSY 1987. 12-13. A földbirtokok méreteit Magyarországon 1850-ig magyar holdban , pontosabban az 1849-ben kiadott császári pátens nyomán 1850-ben megindult ideiglenes, majd 1856-tól végzett részletes, telkenkénti felméréstől —, utána kataszteri, régi nevén bécsi holdban számították.

8ANDRÁSSY 1987. 41-42.

9 MÓRICZ 2012. 461.

10MÓRICZ 2012. 460-461. FÓRIZS 2014. 542-543. NOSZLOPY 1910. 20-21.

278