Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
3. Evangélikusok a 18-20. században
Összegzés Említett eseteinkből látható, hogy a dél-dunántúli térségben a földbirtokosok, földbérlők szinte minden rétegében ha nem is nagy számban, de azért előfordultak lutheránus vallásúak; nagybirtokosoktól a jómódú középbirtokosokon át az egyszerű köznemesekig figyelhettünk meg családokat, személyeket. Többségük egyértelműen a 18—19. században került ide. Az is látszik, hogy az evangélikus vallású földesurak között nagy számban fordultak elő tanult, iskolázott emberek. Úgy tűnik, hogy ebben a társadalmi csoportban a tudásnak, a tanulásnak nagyobb kultusza lehetett, mint a többségi felekezet képviselőinek esetében. Számos esetben láthattunk példákat arra, hogy a lutheránus földesurak mintagazdaságokat hoztak létre; híres tenyészeteket alakítottak ki, intenzív mezőgazdasági eljárásokat vezettek be. Nem feledkezhetünk meg az egyházközségek patronálásáról sem, hiszen (vélelmezhetően a kisebbségi felekezeti lét tudatában) a kegyúri funkciókon túl jóval nagyobb mértékben támogatták birtokaikon az evangélikusokat adományokkal (telekkel, templomépítéssel, iskoláztatással, gyermekekről való gondoskodással stb.). A vizsgált esetekből egyértelműnek tűnik, hogy a lutheránus földesurak többsége vallási hovatartozásukat megőrizve mélyen beépültek a térség társadalmi és gazdasági működésébe a 18—19. században. 271
