Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
3. Evangélikusok a 18-20. században
a lutheránus tulajdonos és a döntően református lakosságú falvak viszonya: bár kétségtelen, hogy ez az ún. Sziget-vidék már csaknem az Ormánság határa, ahol jelentős református tömegek éltek. Bonyolultabb és jelenleg még nehezen átlátható Mocsolád tulajdonosainak felekezeti hovatartozása. Többségében reformátusok, kisebb részben katolikusok lakták a falut, akiknek sokáig evangélikus és református nemesi birtokosai voltak.58 A 18—19 század fordulóján aztán az akkori négy tulajdonos szétosztotta földeket, s az addig egységes határ négy darab 898 holdas egységben elkülönült egymástól.59 A Bókák, a Domokosok és a Vásonyiak hamarosan elvesztették itteni birtokaikat, azonban a Trencsén megyéből betelepült Kacskovics család kezén a falu gyors fejlődésnek indult. A Kacskovicsok a Felvidéken még nagy valószínűséggel evangélikusok voltak, de a Somogyba települt ág időközben katoüzált.60 Az első Kacskovics még uradalmi tisztviselő volt a gróf Hunyadyak kéthelyi birtokán, de aztán gyermekei gyorsan haladtak előre. A 19. század első felében öröklés, vásárlás, valamint házasságok révén egyre több földet szereztek, Kacskovics Mihály az 1810-es években Felsőmocsoládon kastélyt épített. A família tagjai között volt ügyvéd, gazdatiszt, földbirtokos, vármegyei tisztviselő; a hivatali karrier Kacskovics Lajosnál tetőzött, aki 1907—1919 között a vármegye alispánja volt. Ebbe a famíliába házasodott be a vizsgált korszak vége felé, már az első világháború alatt a szintén Felvidékről érkezett, evangélikus vallású Bánó Iván, aki aztán az addigra leromlott mocsoládi gazdaságot átszervezte, s rövid időn belül mintagazdasággá fejlesztette; a 3600 holdja mellé még számos helyen jókora földeket is bérelt.61 Evangélikus nagybérlők, gazdasági szakemberek A magyar gazdaság piacosodásának egyik fontos jele volt az uradalmi bérlők megjelenése. Már a 18—19. század fordulója felé is volt néhány nagyobb bérlet a Dél-Du- nántúlon, de igazából majd a reformkorban, illetve később a dualizmus korában vált elterjedt gazdálkodási modellé. Szerencsés volt persze, ha a bérlők egyben hozzáértő gazdasági szakemberek, hiszen a járadék és a haszon kitermelése fokozott erőfeszítést igényelt. A bérlők között viszonylag nagy számban találunk zsidó származásúakat, de jónéhány lutheránus, sokszor városokból, polgári családból származó bérlőt is megfigyelhetünk. Ezek egyike volt a lutheránus Kund-família, amely Sopron városból jött Somogyba. 1812-ben szereztek nemesi címet. Kund Mátyás bérlője volt a gróf Niczky család vámosi (ma Somogyvámos) uradalmának.62 Két gyermeke, Vincze és Gusztáv - vélelmezhetően az atyai örökségéből — 1831. január 11-én 500 000 Ft-ért megvette 58FÉNYES 1851. 2. 108. (Ekkor 665 református, 175 katolikus, 90 evangélikus és 20 zsidó élt Mocsoládon.) 5,MNL SML IV. 1. h. 39. doboz, Ö 283. 1806. év. “Pontos bizonyítékok erre nem kerültek elő, de nagy valószínűséggel, több adat eredőjeként állíthatjuk. 61 http://mandiner.hu/cikk/20130710_rajcsanyi_gellert_igy_gondozd_az_elitedet “BARANYAI 1914. 622. 260
