Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
1. A reformáció születése, kibontakozása
dozata hiábavalónak tűnt, de természetesen mégsem volt az, nélkülük nem lenne olyan a világ, nem lenne olyan a magyarság, mint amilyen ma.40 Ezen csoportok között „a toulouse-i tisytáM’, azaz katharok41, a „valdeusok”(!) és a „husziták!’’ szerepelnek felsorolásában, közvetlenül ,,Bocskay() írást-imát se tudó hajdút’ előtt. A Reformáció nemzetközi emlékművéről (Monument international de la Réformation), mely Illyés Gyula versét ihlette, meg kell jegyezni, hogy pályázatát még 1908-ban írták ki; alapkövét 1909-ben, Kálvin születésének 400., a Genfi Egyetem alapításának 350. évfordulóján tették le. Az elkészült alkotást — amelyet a Reformátorok fala (Mur des Réformateurs) néven is emlegetnek — a reformáció négyszáz éves évfordulóján, 1917 októberében avatták fel. Az előbbi egyetem közelében, a város egykori bástyájának helyén felállított emlékműről42 43 tudjuk még, hogy az igen puritán, de minden részletében alaposan átgondolt szoborcsoport mögötti fal teljes hosszában végigvonul egy mondat: „Post tenebras*7’ lud’ azaz „z4 sötétség után jón a fény”. Ez egyrészt Genf jelmondata, másrészt bizonyos szempontból minden olyan református (protestáns) közösségé, amelynek számára a világosságnak a világba való visszatérését jelenti a reformáció. Nem lehet nem emlékezni ennek kapcsán a valdensek címerében lévő jelmondatra. Hozzátenném még, hogy az emlékfal két végével szemben egy-egy sztélét helyeztek el, Luther és Zwingli nevével és hogy utóbb (2002-ben) a falra felvésték a reformáció három fontos előfutárának, Wycliff-nek, Hus-nak és Waldes-nek (neve itt így szerepel), valamint az első ismert teológusnőnek44 a nevét. Arról, hogy a valdens egyház ma (illetve „tegnap”) is él-élt Itáliában, egy régebbi kedves olvasmányomból értesültem. Cs. Szabó László rádiós szerkesztő, esszéista, író 1948 végén, december 25-én egy háromhónapos tanulmányútra Olaszországba utazott. Bár nem akart kinnmaradni, utóbb az itthoni hírek, az egyre elkeserítőbb közállapotokról szóló információk hatására, közelebbről pedig egy akkori kultúrpolitikus hazaparancsoló távirata miatt mégis úgy döntött, hogy — lakását, csodálatos könyvtárát hátrahagyva, főiskolai tanárságáról lemondva — nem tér haza. Cs. Szabó László leírta, 40 Bár ez a vershez méltatlan leegyszerűsítő fogalmazás. 41 Illyés Gyula 1963-ban egy francia folyóirat kérdésére válaszolta: „... egy másik darabon dolgosom, amelynek tárgya a katárok(l) tragikus sorsa. Én e%t kö^el hús^ éve tervevem. Sőt a háború után tettem is egy tanulmányutat Albiba és környékére. Egy égésig nép problémája, amelyet a^ért semmisítenek meg, mert eretneknek nyilváníttatnak, mindig kísértetté'. Ha a költőn a sor. Beszélgetés a párisi L’Express szerkesztőjével, www.dia.pool.pim.hu > ILLYÉS > illyes021816. Csaknem ugyanígy olvasható Cs. Szabó esszéje egyik lábjegyzetében, az Express 1964. január 9-i számából fordítva. Illyés Gyula később meg is írta tervezett drámáját a katharokról, amelyet nagy sikerrel mutattak be Pécsett, majd Budapesten. (ILLYÉS GY. 1971.) A könyv bevezetésében olvashatunk Illyés Albi-ba tett látogatásáról. Lányának fent említett cikke Cs. Szabó 1970-es leveléből a Tiszták-ról írt gondolatait idézi. ILLYÉS M. 2017. 42Az emlékmű elkészítésére egyébként Horvai (művésznevén: Horvay) János (1874—1944) is pályázott, de nem nyert. A szoborcsoport tervének bronz öntvénye a budapesti Teológiai Akadémián látható. Kiss Sándor: Református álmok In: www.reformatus.hu 2010. október 20. [2019. március 16.] 43tenebræ: sötétség, árnyék, homály. 44Marie Dernière (1495-1551). 23
