Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
3. Evangélikusok a 18-20. században
A vármegyét az 1715. évi országgyűlés 86. cikkelye választotta el Zalától.25 Baranya, Tolna és Veszprém vármegyék esetében a közigazgatási határokat azonban tisztázni kellett. Az egyházi illetékesség kérdésében pedig a Veszprémi püspökségnek kellett a vitás kérdéseit rendeznie a zágrábi és a pécsi egyházmegyével.26 A vármegye birtokviszonyai is átalakultak, rendezésükre 1688-ban felállították az Újszerzeményi Bizottságot, amely előtt a birtokosoknak okirattal kellett igazolniuk a tulajdonjogukat és a föld forgalmi értékének 10%-nyi lefizetése után visszakaphatták a birtokot. Mivel a nemesség jövedelmeinek nagy részét elvesztette, ezért nem tudta előteremteni az összeget. Az udvar adósságainak törlesztésére látványos birtokadományozásba kezdett. Az birtokok egy részét olyan külföldi hadvezérek és hadiszállítók kapták, akik nem tartózkodtak Magyarországon (De Prie őrgróf, Harrach gróf, Rindsmaul gróf). Később megpróbáltak megszabadulni itteni földjeiktől, ennek eredményeképpen az 1730—40-es évektől már olyan birtokosok kezére kerültek a földek, mint a Festetics, a Széchenyi, a Batthyány és Hunyadi családok, akik tartósan itt éltek és ezzel hosszú időre stabilizálódtak a földtulajdonviszonyok.27 A régi középbirtokos családok egy része szintén visszatelepült a megyébe. Egyik csoportjuk vásárlás (Gyulai Gaál, Czindery család) vagy házasság útján (Lengyel, Perneszy család) gyarapította a földjeiket, a többiek birtokállománya viszont lassan elaprózódott (Mérey, Sárközy család). A kisnemesség Szakácsi, Vid, Pátró, Kisfalud, Túr és Déd kuriális helységekben tömörült.28 A török uralom negatív hatása leginkább a népesség természetes szaporulatának pusztulásában mérhető. 1720-ban a megye össznépessége 65—80 ezer főre tehető.29 A felszabadulás éveit követően elindult a magyar lakosság vándorlása, a környező megyékből és az Alföldről visszatértek régi lakóhelyeikre. Az elpusztult falvakba pedig horvát és a szlovák jobbágyok érkeztek.30 A vándormozgalom általános volt ebben az időszakban, a földbirtokosok különböző kedvezményekkel próbálták a telepeseket a területükre csábítani, sokszor akár egymás kárára is, azonban a szolgáltatások különbözősége miatt nagy volt a fluktuáció. A húszas években tovább folyt a betelepülés, de ezzel párhuzamosan elindultak a telepítések is. Ekkor érkeztek meg a németek első csoportjai a vármegyébe. A harmincas években Szlavóniából és a Muraközből is többen átvándoroltak. Az egyéni betelepülők többnyire szökött jobbágyok és zsellérek voltak.31 Az ötvenes és hatvanas 25 Somogy vármegyét 1596-ban egyesítették Zalával, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy Somogy igazgatási és törvénykezési szempontból Zala vármegye egyik járása lett. GÔZSY 2008. 59. 26GŐZSY 2008. 69. 27 KAPOSI 2014. 15. 28 FELHŐ 1970. 175-176. 29KOVÁTS 1969. 41. “SZITA 1993. 5-7. 31 SZITA 1993.5-7. 224
