Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
2. Reformátusok a 18-20. században
alatti temetéséért más díjat számítottak, mint a felnőttért. Ezen kívül az sem volt mindegy, hogy Szent Mihály nap előtt, vagy azután halt meg. A temetésért a fentiek alapján megszabott pénzen kívül húst és bort is adtak. A tanítónak hasonló forrásokból hasonlóan sokszínű jövedelme volt. A község megművelte a kukorica, vagy kenderföldjét. A pároknak 2-20 krajcárt, fél nyolcad-két nyolcad búzát, fél nyolcad-két nyolcad kukoricát, 4-10 icce bort, 3-6 öl fát kellett adni a tanítónak, tekintet nélkül arra, hogy volt-e iskoláskorú gyermekük. Az iskolás gyerekek három csoportba voltak osztva, az ABC-sek a legkevesebbet fizettek, a könyv nélkül tanulók többet fizettek. A garéi prédikátor (mivel itt nem volt tanító) a gyerekek tanításáért minden iskolástól fél akó bort, egynyolcad csöves kukoricát, egy csirkét kapott. Érdekes a tojás adomány, minden gyermeknek szerdán és szombaton egy-egy tojást kellett vinnie az iskolába. A heti két tojást azonban kiválthatták kukoricával is. A kisiskolásoknak nemcsak tojást, hanem fát is kellett cipelniük az iskolába, mivel az iskola fűtéséről sok helyen úgy gondoskodtak, hogy Szent Mihálytól Szent György napig, szeptember 29-től április 24-ig, vagyis a futésidényben, minden gyermek naponta két darab fát vitt magával az iskolába. A temetésért a tanító is differenciált díjat kapott, amint a lelkipásztor. Ezen felül a tanító hivatalos volt a torba. A bissei oskolamester szerződésében ez állt: „A lukmafizetésen alól lévő halottra való barangolásért hét kr, és a torba ebédre, vagy vacsorára hivattatik.[...] Ad 6. A% ebéd és vacsora helyett egy font hús, egy icce borl’44 45 A mattyi iskolamester járandóságáról szóló szerződés szerint a hús, lencse, stb. adomány csak a nőtlen tanítónak járt. ,A nőtelen Mesternek tartoznak adni 40font marhahúsnak fojó árát, ezen kívül a falun tartoznak szedni lencsét, borsót és elegendő szalonnát.,4S A prédikátor szerint a fizetéseket beadják, az egy „Coquián” kívül, mondván, hogy „a Collégiumból egyenesen jött nőtelen rectoroknak igértetett. ”46 A siklósi iskolamesternek szintén járt szerződés szerint 8 forint „a Collégiumból való kijövetelkor, költség” gyanánt.47 * A vajszlóiak a Debrecenből frissen érkezett rektornak szerződése szerint félévi tartást és útiköltséget biztosítottak: „Debreceni Colegiumbóljővén a Rector, első esztendőben fél esztendeig való tartás adatik, és úti költségére a környül állásokhoz képest 10, 15 forint. ”t8 A felsőbaranyai egyházmegye lelkészei megélhetéséhez, gyakran nagy létszámú családjuk eltartásához a szerződés szerint megfizetett járandóságuk sem bizonyult elégségesnek. Több esetben kényszerültek egyéb tevékenységre. Széllé Benjámin, Vejti református lelkésze 1821-ben 500 forintért három évre bérelte ki a besencei malmot és italmérést. A bérleti díjat nem tudta fizetni, emiatt több úriszéken tárgyalták az ügyét, majd a vármegye törvényszékére került. A vármegyei «MNL BaML IV.l.m.8. Bisse 15. 45MNL BaML XII.14. Matty 253. 46MNL BaML XII.14. Matty 248. 47MNL BaML IV.l.m.8. Siklós 211 “MNL BaML XII.14. Vajszló 441. 155
