Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
2. Reformátusok a 18-20. században
ben, de a^t a tiszteletet épen nem lehet ahoz hasonlítani, mellyel az országnak más, pallérozpttabb részeiben a világosabb ésjobb gondolkodású emberek lelki pásztoraik eránt viseltetnek.M9 Szalai Pál peterdi lelkész egyáltalán nem volt elégedett a megbecsüléssel: „Szent hivatalához illendőképpen a Prédikátor nem becsültetik, hanem csak Baranyai módon, jóllehet alkalmatosságot nem ád reá’fi0 Pólya Pál csarnótai prédikátor csak néhány lakosra panaszkodott: „Szent hivatalához illendő tekintetben tartatik ugyan közönségesen a Prédikátor, de egy, s két rossz erkölcsű Halgató2' találtatik, aki háta megé, illetlen, motskolódó beszédekkel, minden ok nélkül illeti a Prédikátort. ”19 20 21 22 23 Több lelkész panaszolta, hogy a községtől járó párbér és a többi járandóság sürgetése feloldhatatlan ellentétet jelent a lelkész és a hívek között. Bodai Ferenc kistótfalusi prédikátor szerint: „Meg kell vallani, hogy e részben, valamint egyéb Felső Baranyai Ekklézsiákban úgy itten is legnagyobb a fogyatkozás, melynek egyéb okát nem ismerhetem, mint némely régibb Prédikátoroknak Sz Hivatalokhoz nem illő magok viseletét; a hallgatóknak magokra önként vállalt s most a szfikebb esztendőkbe terhekre szolgáló fizetésre való gyakori kényszerítteté- seket, melly a Prédikátor megunása nélkül nem eshetik meg.,&i A drávaszabolcsi Mojzes Mihály kizárólag a lelkész járandóságát okolta: „illendő becsületben tartatik, kivált, ha a fizetést nem sürgeti. ”24 A drávafoki lelkipásztor a testi fenyítés lehetőségét hiányolta: „becsületadások felette együgyű, sőt csekély közönségesen minden olly hivatalbeliek eránt, a kiknek nincsen pálca a kezekben. ’25 26 27 A lelkészeknek ugyan valóban nem volt pálca a kezükben, testi fenyítéssel nem fegyelmezhették a híveket. Szavuknak azonban súlyt adott, hogy a bűnösnek ítélt személyeket a presbiteriális gyűlésnek, vagy az uradalom tisztjeinek átadhatták, akik a pálca, vagy korbács büntetést kiszolgáltathatták. Bekő István terehegyi lelkész azt írta, hogy a bűnösöket „inti, feddi, dorgálja. Néha, mikor másképpen nem jobbulnak, a külső elöljárók a nékik adatott hatalom szerént testi büntetéssel isfenyíttetik”2h Horváth János márfai lelkész beszámolója szerint: >yA presbiteriális gyűlés a Cégéres vétekben élőket meg szokta feddeni, és ha annak nem engedelmeskednek, pálcával és korbáccsal is megbünteti.,<21 Ezen kívül a prédikátornak is volt a kezében fenyítő eszköz, amivel talán a pálcánál is nagyobb hatást érhetett el. Amint Pál István nagypeterdi prédikátor írta, a „Cégéres vétekben élőket a prédikátor eltiltja az úr asztalától. ” Ha háromszor nem ment valaki temp19MNL BaML XII. 14. Büdösfa 45. 20MNL BaML XII. 14. Peterd 232. 21 Halgató, hallgató: a hívek. 22MNL BaML XI1.14. Csarnóta 54. 23MNL BaML XII.14. Kistótfalu 211. 24MNL BaML XII.14. Drávaszabolcs 104. 25MNL BaML XII.14. Drávafok 89. 26MNL BaML XII.14. Terehegy 425. Hasonlóan fogalmazott a szaporcai prédikátor. Szaporca 388. 27MNL BaML XII.14. Márfa 239. 151
