Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
Lovaglás életre-halálra
81 Raichel Ferenc őrvezető szintén küldönc volt és egy ízben a legelső vonalból, amelyet az ellenség egy majorból géppuskatűzzel árasztott el, a helyzetről részletes jelentést hozott. Az említett majort ágyútűzzel kellett elpusztítani és ezért jelentést kellett vinni a tüzérségnek. Az őrvezető ezt a feladatot is elvállalta és az ellenség legerősebb tüzében sikerrel elvégezte küldetését. Eljutott az üteghez, a majort összelőtték és Raichel visszament a századához, hogy mindjárt újabb útra vállalkozzék. De túlságosan sokra vállalkozott, idegeit a rettenetes munka annyira megviselte, hogy a kimerüléstől összeesett és csak hosszabb idő múltán tért magához. Amikor szemét felnyitotta, közölték vele, hogy az ezüst vitézségi érem második osztályára terjesztették elő. Lovaglás életre-halálra. Az ötödik huszárezred egyik százada egy erdős magaslaton állott és alánézett a nagy tágas síkságra. Négy kilométernyire volt csak a rajvonal és egy fontos jelentést kellett odajuttatm. A százados törte a fejét rajta, hogy mit csináljon, mert hogy a mezőn, amelyre jégeső módjára hullottak a lövedékek, az egész századdal átrontson, vagy akár csak egy lovasjárőrt is átküldjön, őrültség lett volna. A sűrű golyózáporban egyetlen egy lovas sem érkezett volna el a rajvonalhoz. Ekkor egy huszár jelentkezett előtte, Raffay Vilmos nevű és vállalkozott rá, hogy ő egymaga megteszi az utat. — Hiszen csak négy kilométer az egész, — mondta — hátha szerencsém lesz! A százados átadta neki az írásos jelentést, melyet a A mi hőseink. ÍJ.
