Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)

Huszarbravurok

64

útjába. Most egy megáradt patak állta a huszár útját. Magának sem gyerekjáték, átvádolni a szilaj hullámok közt a másik partra, hát még a foglyával! Ám, a huszár megkísérelte azt is, minden erejét összeszedte és a tisztet magával rántotta a sebes vízbe. Itt azonban elfáradt a huszár karja. Az oroszok tüzelése is hevesebb lett. A két huszárnak a maga megmentésére kellett gondolnia. Ott hagyták tehát a tisztet, ám ők maguk szerencsésen megérkeztek csapatukhoz, noha Kiss a vérveszteség folytán teljesen kimerült állapotban. És megmenekültek a népfelkelők is, akik a huszárok rohamát felhasználva, mindenfelé szétszóródtak.

Kisst kórházba vitték, ahol súlyos sebéből ki is gyógyult. A két huszár megkapta, mint említettük, az első osztályú ezüst vitézségi érmet. Mikor Kiss mellére tűzték az érmet, büszkén mondta:

— Alig várom, hogy visszamehessek a századhoz. Megakarom szerezni ennek a metáliának a párját: az aranyérmet.

Hanem hát, ha jó két vitézt ismertünk meg Geley és Kiss huszárokban, kalapot kell emelnünk Grama Samu, ugyancsak a 2-ik huszárezred őrmestere előtt is. Ez már aztán olyan hős katona, hogy mesébe illik. Ezt a nagy hőstettet, melyet most elmondunk, nem is lóháton hajtotta végre (holott azt mondják, hogy a huszár ló nélkül csak fél ember!) hanem gyalogharcban.

Az ezred leszállt a lóról és a karabéllyal kezében ment támadásra. Ott volt a rajvonalban Grama őrmester is embereivel.

Rohamra került a sor. Grama őrmester az ő, négy emberből álló rajával, szurony nélkül, merészen nekivágott az ellenség legsűrűbb vonalának, körülbelül harminc orosznak. A kis huszárcsapatot csakhamar minden oldalról körülrajozta az ellenség. A huszárok nagyszerűen verekedtek, Grama kardja maga négy orosz gyalogost vágott le és hősi példája magával ragadta négy katonáját is. A legények megfordították a karabélyt és a puskatussal verték szét az oroszok koponyáját. Az ellenséges szakasz parancsnoka,