Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)

Könyörgés.

Mindeneknek Atyja, áldd meg ágyúink rnéhét, hogy megfoganjon benne e kétségbeesett, fegyverben, vasban nyögő világ szabadsága !

. Miként eddig könyörögtünk Hozzád, hogy áldd meg a tavaszi eső édes, halk permetegét, mely a szomjtól pihegő vetést megitatja, úgy esdünk most színed előtt: áldd meg fegyvereink golyózáporát, hogy a bűn vérszomjtól lihegő vetését jégförgeteg gyanánt söpörje el!

Áldd meg huszárjaink kódját, hogy kiröppenve hüvelyéből, szárnya nőjjön, miként a lángostornak, mely a pokol hadát perzseli halálra és áldd meg szuronyaink ezüstfényű erdejét, hogy miként egy ragyogó, mindent ledöntő förgeteg omoljon a megdöbbent Délre s ha kell, így zúduljon föl az elámult Északra.

íme, Uram, fegyverben Magyarország. Kinézek az ablakomon s előttem a Kárpát. Tegnap még sötét, titokzatos hegy, ma koronós hadisisak Magyarország fején. A völgyben kanyarog a folyó. Tegnap még ezüst pántlika, mellyel ott, a hajlatnál, egy fehér szikla játszadozott unatkozó cica módjára. Ma kardkötő öv Magyarország derekán. Es ott sötétlik, a Kárpáttól az Aldunáig, nemes acél komorságában kardja,