Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
A czarkówi kastély parkja
14 A czarkówi kastély parkja. A czarkówi kastély kormos romjainak történetük van. Nemcsak olyan történetük, mely a kastély urainak múltjával fonódik össze, hanem friss, új hősi rege, melynek versszakai egyetlen éjszaka születtek, egyetlen véres, dicsőséges éjszaka. Olyan éjszakán, mikor a fehér havon dúsan nyiladozott a vérrózsa, magyar és orosz szív véréből fakadó bíborszínű téli rózsa ... 1914 december 30-iká- nak éjszakájáról van a történetben szó. A 72-ik magyar gyalogezred megszállotta a kastélyt és parkot. A fasorok közt, a park kerítése mentén szorgos munka folyt. A magyar katonák sebbel-lobbal lövészárkokat ástak és töltést, falat emeltek maguknak fedezékül, tudván, hogy csakhamar megkezdődik a tánc. Ott, ahol békés időben karcsú úrhölgyek sétáltak elegáns urak oldalán, most lövészárok futott végig. S a park ama szép kilátást nyújtó helyem, ahol máskor talán a kastély kisasszonya merengett, most magyar baka figyelt, lövésre tartott puskával. Nem is kellett sokáig várakozni. Amint alkonyodott, az oroszok azonnal megkezdték a lövést, mely egyre fokozódott a sötétséggel. Koromsötét volt az éjszaka. A hold nem világított, mert már az utolsó negyedében volt s csak éjfélkor kelt föl. És mintha folyton sűrűbb fekete lepleket dobálnának a földre, úgy nőtt a sötétség, mely olyan sűrű volt, hogy — mint a magyar mese mondja, — a kanál is megállt benne. Az ilyen vak sötétség csöndes, békés időben is nyomasztóan hat az éj vándorára, hát ott a czarkówi kastély fái közt milyen lehetett a hatása, mikor egyre érkezett fütyölve sípolva és jajgatva a golyó meg a srapnell! Érkezett a rejtélyes feketeségből, a láthatatlan ellenség soraiból, mely lappangva közeledett, anélkül, hogy észre lehetett volna venni. Hova lőjjön, hol védekezzék, merről várja a támadást, a magyar csapat? Az ilyen éjszaka, az ilyen sötétség teszi Isten igazában próbára a lelkierőt és az idegeket.
