Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
Három útszéli ház
151 H árom útszéli ház. Schuller András, a nagyszebeni 31-ik gyalogos-ezred tartalékos tizedese nagy selma volt; senki sem ismerte nála jobban az oroszok cseleit. De kell is a gyepre az ilyen agyafúrt ember, különben nem bírtunk volna a muszka túlerővel. Minél több van belőle, annál jobb. Schullert az ő járőrével nyugodtan beengedték az oroszok Breznica Stary mellett levő állásaik hálózatába, abban a hiszemben, hogy mint már eddig több járőrrel sikerült, fáradság nélkül elfogják. De lám, ezúttal keservesen csalódtak. Valahányszor azt hitték, hogy a bátor betolakodók már a körmük közt vannak, hült helyüket találták, a fészek üres volt. Így vezette Schuller kis csapata teljes tíz napon át orruknál fogva a derék muszkákat és miután mindent alaposan kiszimatolt, megelégedetten és épségben visszatért ezredéhez. Schuller András azonban nemcsak úgy tudott csúszni- mászni, mint az indián, hanem ahhoz is értett, hogy alaposan közibe üssön az ellenségnek, mikor alkalom kínálkozott. Egy Ízben megint járőrt vezetett. Három ház állt az útszélen. A járőr óvatosan a házakhoz lopózott, hogy megtudja, van-e benne orosz. Szerencsésen eljutottak az első kunyhóig, itt azonban az oroszok, akik a házban lappangtak, valóságos gyorstűzzel köszöntötték a közelgőket. Schuller Andrást és embereit ez nem ijesztette meg. Fölugráltak, rohamot intéztek az oroszok ellen és kidobták őket a fészkükből. Most Schullerék aztán maguk telepedtek be a házba. Persze nem pihenő várta ott őket, mert a másik két házból és az egész környékről valóságos golyózápor fogta körül kunyhójukat úgy,hogy nem mozdulhattak sem előre,sem hátra. Isten tudja, nem csípték volna-e meg ezúttal az oroszok a híres járőrparancsnokot, ha épen akkor három huszár nem ügetett volna arra. Ezek figyelmessé lettek a lövöldözésre, leszálltak
