Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
Az ellenséggel szemben
148 pihenőről sem lehetett szó. Egy ellenséges rohamot visszavertek és csak annyi volt az egész, hogy a párbaj dühe és szilajsága kissé csökkent. A két ellenséges csoport, mely tüzérségi és gyalogsági tűzzel, szuronnyal és puskatussal egymásnak rohant, új munkára készült, anélkül, hogy a régi harcot ellobbanni engedné. A fődolog egyébként megtörtént, az ellenséges támadást visszavertük és a két hadvonal közt hézag keletkezett. De még folyton dörögtek az ágyúk és lövedékeikkel végig páztászták a harctereket és a gyalogság golyói minden oldalról beröpülték és bezsongták a mezőt, új áldozatokat keresve. A mi állásainkból észrevették, hogy a két harcvonal közt levő térségen néhány osztag katona csoportozik, akikről nem tudták, hozzánk tartoznak-e, vagy az ellenséghez. A tűzzel tehát óvatosan kellett bánni, nehogy saját katonáinkat söpörjük el, ami a legborzasztóbb halál. El lehet képzelni, mit érez az olyan katona, aki saját bajtársainak golyóitól esik össze és mit érez az a katona, aki megtudja, hogy legjobb bajtársa esetleg az ő fegyveréből kapta a halálos sebet! Mindenesetre bizonyosságot kellett szerezni, bajtárs vagy ellenség közeledik-e? Ekkor Kocziha Imre, a 37-ik nagyváradi gyalogezred őrmestere ajánlkozott, hogy a vidéket átkutatja. Csak tíz embernyi kis járőrrel kibújt a lövészárokból, bátran a rajvonal elé állt és megkezdte veszedelmes útját, nekimenve az ellenséges rajvonal tüzének és annak az esetlegességnek, hogy a téren lappangó ismeretlen osztagok is golyózáporral fogadják. Kocziha őrmester előrenyomult. Alig pillantotta meg az ellenséges gyalogság, mint a sáskaraj a véletlenül föl- födözött vetésre, úgy csapott le rája a puskatüz. Az őrmester nem rettent meg, tudta, hogy némileg fedezi előnyomulását tüzérségünk, noha a kis csapat maga is abban a veszélyben forgott, hogy véletlenül saját ágyúink döntik le. öt azonban feladata teljesítésében mindez nem zavarta és bátran közeledett ahhoz az ember-folthoz, mely izgatott nyüzsgéssel mozgott a két hadvonal közt lévő területen.
