Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
A géppuska utolsó hőse
146 dezze a fenyegetett szárnyat és lehetőleg hatásosan lőj je a géppuskát. A körültekintő altiszt a helyzetet kitünően fölismerte és katonáit nagy gyorsan a legkedvezőbben helyezte el. Vad puskatűzzel támadták meg a huszárok a géppuskát és hajthatatlan makacssággal folytatták a lövöldözést. Oly kitünően céloztak, hogy megbénították az ellenséget és bátor kitartásuk lehetővé tette, hogy a félszázad a völgytorkot addig védhesse, míg erősítés érkezett és a gyalogság a magaslatokat megszállta. Elsősorban az altiszt céltudatos beavatkozásának lehetett köszönni, hogy az állást az erősítés megérkeztéig tartani lehetett. Kiss őrmestert, aki katonai erényeit már több járőr-vállalatban és egyébb harcokban fényesen igazolta, az elsőosztályú ezüst vitézség! éremmel díszítették fel. A géppuska két utolsó hőse. Orbán István, a székesfehérvári 69-ik gyalogos-ezred tizedese az első számú géppuskásosztaghoz volt beosztva. Hónapokon át ügyesen és hűséggel szolgálta ezt a veszedelmes kis vadállatot. A kárpáti harcokban föllebbvalói az egész legénység elé mintaképül állították Orbánt és mikor az oroszok a Beszkid-nyereg ellen való ama borzasztó tömeges támadásaikat intézték, fényesen kitűnt nyugalmával és rendíthetetlen kitartásával. Irtózatos napok voltak ezek. A géppuska szörnyű módon pusztította az ellenséget, de az ő legénysége is elvérzett. A kezelő-legénységből egyedül csak Orbán állt a lábán, a többi mind ott hevert körülötte, ki örökké el- némultan, ki sebesülten, ö volt az egyetlen, aki a géppuskát épségben visszavihette volna, de ő nem gondolt ilyesmire,
