Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)

A vitéz telefonista

141

Csonka szakaszvezető, aki bátor közbelépésével a legnagyobb veszélyből mentette ki négy bajtársat és három ffoglyot is beszállított, megkapta az első osztályú ezüst vitézségi érmet.

A vitéz telefonista.

A mostam háborúban a legkülönfélébb, a régi háborúban nem látott katonai csapatok szerepelnek. Mikor a hadsereget mozgósították, a közönség alig győzte bámulni a sok mindenféle új egyenruhát és jelvényt, mert a tudomány haladása és a találmányok szaporodása mindig rávetette árnyékát a hadseregre. A gondos hadvezetőség minden uj találmányban azt kutatta, mi módon lehetne értékesíteni az esetleges háborúban. És minden hasznos találmányt és fölfedezést értékesített.

Ilyen újszerű katona a telefonista. Minden csapat szervez magának távbeszélő osztagot és ezek a telefonos katonák épen úgy résztvesznek a harcban, osztoznak a veszélyben, mint többi bajtársaik. Ne gondolja senki, hogy a telefonos katona nyugodtan ül biztos fedezékében, a telefon kagylójával fülén és egyéb gondja sincs, mint hogy összekösse a beszélni kívánókat. A telefonos katonának ki kell mennie vészbe, viharba és gyakran sűrű golyózáporban kell a távbeszélő készüléket elhelyeznie és különböző csapatok közt összeköttetést létesítenie.

Különösen nagy szerepe van a távbeszélőnek a tüzérségnél. A tüzérségi megfigyelőket, akik az ellenséges állásokat figyelik és a távolságot megállapítják, telefon köti össze az üteggel, hogy megfigyeléseik eredményét közölhessék a parancsnokkal. Ha az üteg helyet változtat, vagy előrenyomul, előtte futnak készülékeikkel és huzaljaikkal a telefonos katonák és ezer veszély között létrehozzák az