Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
Menekülés az orosz fogságból
134 szállva talált. Minthogy senkisem jelentkezett, senkisem lőtt rája, a rettenthetlen huszár azt gondolta, legjobb lesz, ha tovább előnyomul. Ezt mégis tette. Óvatosan, de rendületlen bátorsággal ügetett tovább és vagy ezer lépésnyire az ellenség zömére bukkant. Látta az oroszokat, amint tábortüzüknél ülnek és vacsoráznak. A huszár most már arra gondolt, hogy itt az ideje a hazalovaglásnak, eleget tudott már. Nem törődve saját biztosságával, galopban vágtatott vissza. Az orosz tábori őrsök ijedten szétugráltak és vadul lövöldöztek a huszár után. A sötétségben azonban egy golyó sem talált és a huszár szerencsésen elérkezett a reá várakozó német gyalogsághoz. Adatai rendkívül fontosaknak bizonyultak. Ezek alapjául szolgáltak újabb támadó parancsoknak és az egész vállalat végső sikerének. A bátor huszár mentéjén most büszkén ragyog az első osztályú ezüst vitézség! érem. Menekülés orosz fogságból. Annak a kitűnő szellemnek, mely hadseregünket átlengi, egyik jele az, hogy hadifogságba került katonáink minden alkalmat megragadnak, hogy menekülhessenek a fogságból. Ezer meg ezer veszély várja a menekülőket, néha alig van remény arra, hogy valaha célhoz érjenek, ellenben minden lépésnél melyet tesznek, egy-egy sír tátong feléjük. Minden egyes szökés valóságos lánca a kalandnak, nyomornak és halálos veszedelemnek. Pavlics István a tizenkettedik számú horvát ulánus- ezred tizedese híressé tette nevét vakmerő szökésével. Mint hírszerző lovast, Írásbeli paranccsal küldték egy nehéz
