Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)

A hatos bakák

8

A szakaszvezető a foglyokat a három honvédre bízta és megindította őket a mi harcvonalunk felé.

— Én pedig megyek a madárkáimért, — mondotta.

Egyesegyedül a bakterházhoz sietett s bekiáltott az

egyetlen ablakon:

— Adjátok meg magatokat!

Az oroszok már figyelmessé lettek a lövöldözésre s néhányan az ajtót feszegették, el nem tudván gondolni, ki zárta rájuk. Az ablaknál megjelenő honvéd megmagyarázta a rejtélyt. Megadás helyett a puskáikat kezdték előkapdosni, mire Habbavni — alkalmas fedezékből — addig lövöldözött be az ablakon s az ajtón a sűrűn összezsúfolt ellenség tömegébe, amíg senki meg nem moccant odabenn. így tehát egyetlen honvéd csaknem egész ellenséges szakaszt semmisített meg.

A hős szakaszvezető megkapta az első osztályú ezüst vitézségi érmet.

A hatos bakák.

Néhány eset.

Szólnak pedig ezek a történetek a hatodik magyar gyalogezredről, mely egyike legvitézebb csapatainknak. Katonái hőstetteinek nagy része még nincs megírva, de az itt felsorolandó néhány esettel is bebizonyították a hatosok, hogy méltók elődeikhez. A török még ismerte ezt az ezredet. A híres második székely határőrezred volt a szülőanyja, mely ezredben a háromszéki és udvarhelyi székely oroszlánok harcoltak. Ez az ezred védelmezte 1788-ban a székely földet a törökök legvitézebb csapatai ellen s azóta nem volt hadjárat, melyben ne küzdött volna. Az ezredet 1851-ben sorgyalogezred gyanánt újjá alakították, azóta