Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)

A győri bakák kürtöse

120

alul szabadultak volna föl. Most dolgoztak csak vígan a legények és a Manlicher golyója is biztosabban repült célba. A sátán háza nem zavarta többé a célzó szemet.

«E rendkívül vitéz, derék altiszt számára a legnagyobb kitüntetést ajánlom,» — írta az ezredparancsnok Stadt Ignác honvédtizedes jutalom-javaslatában. Meg is kapta a nagy ezüst mellé az arany vitézségi érmet. Ott ragyog most az ezüst szelíd fénye mellett a nemes sárga fém. hirdetvén a tizedes legendás hősiességét

A győri bakák kürtöse.

1914 nyárutója nagyon meleg volt. Nemcsak azért, mert a verőfény hevesen tűzött még alá, hanem, mert az oroszok irtózatos tömegekben özönlöttek elő óriási birodalmukból és nyomultak be Galíciába. Sisera hada kis hangyaboly volt az oroszok beláthatatlan, szinte megszámlálhatatlan hordái mellett. Sem Attila, sem Dzsengisz kán, a világtörténelem semmiféle hódítója nem vezetett akkora hadsereget, mint amekkorával az orosz 1914 augusztusának végén ellenünk özönlött.

Ha viharfelhőhöz, ha tengerhez, ha futóhomokhoz hasonlítom, mind nem ad fogalmat e rémítő embertömeg számáról és nagyságáról. Tizes sorokban támadtak és ha elesett a tíz sor, ugyanannyi nőtt a földből és nyomult helyébe. Szizifus munkáját végezték derék katonáink, a népmese hősének munkáját, aki, ha levágta a sárkány kilenc fejét, háromszor kilenc nőtt helyébe. Ügy tetszett, lehetetlen végezni a muszkával, azért is nevezték az orosz hadsereget kárörvendő ellenségeink gőzhengernek, mert szén-