Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
A 86. gyalogezred
116 túlsó partra. Irtózatos golyózáporban eló'rerohant katonáival és eljutott az ellenség első védelmi vonaláig. * Különösen dicséretreméltó tettet vitt végbe Hegyi Mihály gyalogos. Az inogó deszkán, amely a vizen átvezetett és amelyet az ellenség szünet nélkül lövöldözött, többízben saját szántából keresztülment és rajvonalunkba lövőszert szállított. Alig lehet hősiesebb és szebb képet elképzelni, mint azt az egyszerű katonát, amint önként folyton jön- megy a keskeny deszkaszálon, száz haláltól körülvéve, mely a levegőben, a vízben leselkedett reá. Nem csudálandó, hogy megkapta a másodosztályú ezüst vitézségi érmet. * Balog Mihály tizedes saját kezdésére átvette az egyik szakasz vezetését, amelyet eddig már súlyos veszteség ért és amelynek parancsnoka is elesett. Az egész éjszakát azzal töltötte, hogy fedezéket ásatott, amely azután a legénységet megóvta a további veszteségtől és új küzdelemre serkentette. Jól célzott lövéseivel rövidesen az egész ellenséges osztagot elhallgattatta. Az első osztályú ezüst vitézségi éremmel töntették ki. * Végül állítsunk emlékkövet e szerény sorokban Sarnyai Gyula gyalogosnak. Egy erősen szorongatott géppuskánál teljesített szolgálatot, amely a védelmi vonal balszárnyán százötven lépésnyire volt az ellenségtől. Az ellenség egy falu szélét tartotta megszállva és szünet nélkül lövöldözte a géppuskát. Sarnyai azonban egészen a végsőkig kitartott: míg egy lövedék eltalálta és megölte. Ez az önfeláldozó harc oly hőstett volt — csöndes hőstettnek lehet mondani, mert nem jár zajos, pompás külsőséggel, hisz a derék katona csak kötelességét teljesítette — amely előtt meg kell hajolnunk. Ez hű,
