Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
Földerítő lovasok
108 val és lópokróccal letakartatta magát s megparancsolta a parasztnak, vigye őt lassacskán át a falun. Az ember azt hinné, hogy az őrmester azért rejtőzött el a szekéren, hogy kikémlelje a falut s aztán szemléje eredményével újra vissza- sétakocsikázik oda, ahonnan jött, állandóan a széna és pokrócok alatt tartózkodván. Eszeágában sem volt ilyesmi. Neki az volt a célja, hogy szétzavarja az egész falut. A helység közepén valami húsz lovasból álló ellenséges csapatba ütközött, melynek Horváth őrmester azonnal közibe lőtt. Egyik lövést a másik után durrantotta a lovasok közé, akik azt sem tudták, honnan röpköd a golyó, a huszáraltiszt pedig nem juttatott időt nekik arra, hogy megtudják. Három ellenséges lovas holtan hevert a földön, a többi megszaladt. Horváth folyton lövöldözött és oly pánikot keltett a faluban, hogy az valamennyi ellenséges járőrre ráragadt. Kis idő múltán a faluban csak a híre maradt az ellenségnek és Horváth őrmester négy zsákmányolt lóval tért vissza különítményéhez. Az első osztályú ezüst vitézségi érem volt megérdemelt jutalma. * Mágócsy István, 4-ik huszárezredbeli szakaszvezető tíz lovasból álló járőrével harminc főnyi kozákcsapattal találkozott. Mágócsy pisztollyal kezében, haladéktalanul megrohanta bajtársaival a háromszor nagyobb számú ellenséget és megfutamította. Aztán gyorsan leugrottak a lóról a huszárok és a menekülő ellenség után karabélyukból sor- tüzet küldtek. Hét halottat hagytak a harc helyén a kozákok. A bátor szakaszvezető megkapta a nagy ezüst vitézségi érmet.
