Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
Földerítő lovasok
105 azonnal vidám vágtában az ellenséget, hanem olyan parancsot ad, hogy a huszárok szálljanak le a nyeregből és indítsanak puskatüzet az ellenségre. Egy pillanat alatt végrehajtva a parancs! A lovakat védik az erdőszél fái, ugyanazok jó fedezéket nyújtanak a huszároknak is. Egy pillanat és tizenegy karabélyból heves puskatűz csap az oroszok tömegére, — tizenegy karabélyból, mert Orosz őrmester maga is a huszárjai közt küldi a golyót az ellenségre. A kozákokat ugyancsak meglepte a váratlan puskatűz. A sebesülteket kénytelenek voltak cserben hagyni és a támadóknak szentelni figyelmüket. Mikor észrevették, hogy csak egy kis csapat huszárral van dolguk, vad hurrával vágtattak az erdőszél felé. A sebesültszállító-szekerek kocsisai megértették a váratlan segítő szándékot, a lovak közé vágtak és menekültek. Orosz látta ezt, de nem mozdult helyéről. Most neki az a feladata, hogy addig foglalkoztassa a kozákokat, amíg a kocsik oly messzire kerülnek az ellenségtől, hogy az ne üldözhesse többé a siker reményével. Nem izgatta a feléje vágtató lovasszázad sem, mely dzsidáit előre nyújtva, olyan volt, mint egy óriási sündisznó, mikor tüskéit felborzolja. Még a lövést is megszüntette. Hadd jöjjön közelebb a kozák. Azt hisszük, hogy a régi huszárok szellemei, látván a tizenegy huszár nyugalmát, szemben a tízszeres ellenséggel, álmélkodva pödörték a bajuszukat. Nagy dolog, mikor olyan kis csapat, mint ez a huszár-járőr volt, ily példátlan hidegvérrel egészen közelébe bocsátja a vadul dübörgő, ordítozó, dzsidát, kardot feléje szegző lovascsapatot, mely, úgy tetszik, a rohama súlyával elsöpri őt. Gyönyörű dolog a legénységnek a halállal való ez a büszke packázása. Mikor már oly közel volt a kozákszázad, hogy a huszárok sortüze «holtbizonyosan» dolgozhatott, megadta a jelet Orosz őrmester a lövésre. Az első sortűz kilenc kozákot sodort le a lóról és fektetett a földre, a többi megdöbbenve rántotta vissza lovát s hátrált. A kozákcsapatban az ilyenkor elmaradhatatlan zavar és gomolygás vált úrrá, megvadult lovak törtek ki oldalt és ragadták magukkal a szomszédokat.
