Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
A 69. ezred hősei
98 észhez kaptak volna, a szép hajó ott ingott-bingott kikötve a mi partunkon, legénységünk viharos éljenzésétől ünnepeltetve. * Virág József szakaszvezető, Link József és Szabó István gyalogosok a 3-ik dragonyos ezred második százada mellé voltak beosztva. Egész nap és a rákövetkező éjszaka elkeseredett harc dühöngött egy malom közelében, amely 2—300 lépésnyire volt az erdőtől. Éjszaka 11 óra tájban a különítmény azt a parancsot kapta, hogy a patak partján avatkozzék bele a harcba. Tájékozódás végett meg kellett azonban előbb állapítani, hogy hol van az erdőben az ellenség jobbszárnya. A helyzet olyan volt, hogy annak a járőrnek, amely a vizen átkel, a legjobb esetben azzal kellett számolnia, hogy fogságba jut. Mégis akadt erre a nehéz feladatra vállalkozó, még pedig a fentemlített három gyalogos és két dragonyos. Egy gerendát fektettek át a vizen és így keltek át, benyomultak az erdőbe és egyszerre az ellenséges jobbszárny egy rajvonalával találták szemben magukat, amelyet rögtön megtámadtak. Az oroszok nem tudták, hány emberrel van dolguk és visszavonultak. A mi járőrünk, miután feladatát megoldotta és megállapította, merre van az ellenség jobbszárnya, visszafordult, de két foglyot is vitt magával. Virág szakaszvezető az I. osztályú, Link és Szabó gyalogosok a II. osztályú ezüst vitézségi érmet kapták. * Másfajta, de igen sikerült hármast alkotott Faust Rezső gyalogos, Boross Vilmos dobos és Fittler János tisztiszolga. Ez a három vitéz pihenő közben a környéket akarta megnézni s andalgás közben messze elkerültek csapatuktól. Egyszerre csak két orosz előőrssel találták magukat szemben. A mi katonáinknál semmiféle fegyver nem volt, hiszen csak sétálni akartak, de a fehérvári ezred katonája sohasem jön zavarba. Mintha csak vezényszóra
