Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
A bosnyák-hercegovinai csendőrök
87 A bosnyák-hercegovinai csendőrök. Azokban a jelentésekben, amelyeket a déli harctérre helyezett osztagaink küldenek, minden hivatalos ridegség mellett is találunk rendkívül sok olyat, amely a bosznia- hercegovinai csendőrségnek haláltmegvető bátorságáról és tetteiről szól. Néhány sorban, gyakran csak egy-két szóban e testület egyik-másik hozzátartozójáról oly fényes tetteket jelentenek, amelyek teljesen igazolják kiváló elitcsapat-hírüket. E határcsapatok eddigi katonai előélete egyébként is különösen alkalmassá tette őket a háború követelményeire. Abban a közbiztonsági szolgálatban, amely a legnagyobb rátermettséget és hidegvért követeli, már a béke idején is megbarátkoztak a veszély százféle alakjával s megtanulták a legsúlyosabb helyzettel és egyedül a maguk erejére hagyatva, bátran szembeszállani. Az akaratnak és erőnek ez a komoly, alapos iskolája minden emberből ideális harcost teremt s a katonai körök nem hiába vártak rendkívülit tőlük. A háború teljesítette, amit a béke ígért és a hadsereg aranykönyvének egyik legszebb lapja az lesz, amelyre a derék csendőrök dicsőséges fegyvertetteit jegyzik föl, és amit az alábbi példák is bizonyítanak. * Milan Mihály, címzetes őrsvezető, mint vezetője és útmutatója az egyik gyalogsági hírszerző különítménynek, szerb leshelyre bukkant. A különítmény kénytelen volt egy súlyosan sebesült tartalékos gyalogos hátrahagyásával a folyó balpartjára visszahúzódni. Milan azonban nem ment velük, hidegvérrel kitartott a sebesült mellett, helytállt az ellenséges puskatűzben és végül is biztosságba helyezhette súlyosan sebesült bajtársát. *
