Kovács Eleonóra (szerk.): Dokumentumok az MNL Baranya Megyei Levéltárából - Forrásaink a reformációról (Budapest, 2018)
ELŐSZÓ A KIADVÁNYSOROZAT SZERKESZTÉSI ELVEIRŐL ÉS A FORRÁSKÖZLÉS ALAPELVEIRŐL
A kötetekbe válogatott iratok különböző korszakokat ölelnek fel. Egyes régiókban korábban, másutt később és más hangsúlyokkal terjedt el a reformáció, s eltérő fordulatot vett a protestáns egyházak története, emellett még az iratanyagok fennmaradásában is vannak különbségek. A rendelkezésre álló források bár különböző korszakból származnak, de közlésükkor azt tartottuk szem előtt, hogy a kötet olvasóinak érthető, viszonylag könnyen értelmezhető szövegeket nyújtsunk át, ugyanakkor ne fedjük el teljesen az egyes időszakok és tájnyelvi jellegzetességek adta különbözőségeket sem. A közölt iratok kiválogatásánál nem volt szempont a terjedelem, bár többnyire igyekeztünk viszonylag rövid, néhány oldalas dokumentumokat kiválogatni, de bekerülhettek a kötetbe nagyobb terjedelmű összefüggő forrásegyüttesek vagy azok részletei is. Mivel a forrásgyűjtemény-sorozat dokumentumai jelentős részének eredeti írásképével digitalizált formában is találkozhat az olvasó most készülő adatbázisainkban, így annak tanulmányozására több esetben lehetőség nyílik (nemcsak a tudomány művelői számára). Ebből két dolog következik kiadványsorozatunkra nézve. Egyrészt mivel forráskiadványainkkal a művelt nagyközönséget és az oktatásban részt vevőket is szeretnénk megszólítani, ezért a közlésnél a jobb és könnyebb érthetőséget tartottuk szem előtt, így a modern átírást alkalmaztuk, azzal a megkötéssel, hogy a korra jellemző nyelvi vagy tájnyelvi jellegzetességeket a forrásközlésben is megtartottuk, tükröztük (ez alól csak az idegen nyelvű szövegek kivételek, amelyek esetében változatlanul megtartottuk a forrásban szereplő írásmódot). Alapvetően azt az eljárást alkalmaztuk, hogy ha a szöveg kizárólag írásmódjában, betűkombinációiban tért el a mai helyesírástól, és nem utalt sajátos nyelvjárási ejtésre, akkor a mai alakot szerepeltettük. Mivel egy köteten belül többnyire 500 év iratai kaptak helyet, így szembesültünk azzal a problémával is, hogy mennyire lehetünk következetesek a közlésnél anélkül, hogy teljesen elfednénk a nyelv időbeli változását. Kiadványunk nem nyelvészeti vizsgálatok számára készít forrásközlést, de kár lett volna teljesen lemondani az időbeli változások tükrözéséről. Ezért az általánosan elfogadott elvek érvényesülése mellett a szerkesztők bizonyos esetekben eltérhettek az általános szabályoktól, amelyet az egyes kötetekben jeleztek, indokoltak. Minden esetben a praktikumot, a kötetek jól használhatóságát és jelzéseink érthetőségét tartottuk szem előtt, ezért bizonyos esetekben nem „betű szerint” követtük alapelveinket, s ha kellett, egy információt - a könnyebb elérhetőség érdekében - többször is megadtunk. Mivel irataink egy része adatbázisba rendezetten is fellelhető lesz, valamint kiadványaink előbb-utóbb digitálisan is hozzáférhetőek lesznek, ezért - és ez a második következmény - köteteinkhez nem készítettünk mutatókat. Azok kidolgozása ilyen adatmennyiség - személynév, helységnév, tárgy - mellett egyébként is csak áttekintő jellegű lehetne, nem biztosított volna részletes visszakereshetőséget az olvasók számára. Ehelyett a kötetek végén forrásjegyzék szerepel, amely az irat tárgyát, dátumát megadva segíti az eligazodást. 6
