Kovács Eleonóra (szerk.): Dokumentumok az MNL Baranya Megyei Levéltárából - Forrásaink a reformációról (Budapest, 2018)
II. Protestánsok Baranya megyében 1848 És 1944 között
Jelzet: MNL BaML IV. 410. b. 16775/1898. Eredeti kézzel írt tisztázat. „Baranya Megye Siklósi Járás Nagytótfalu Körjegyzőség” és „Siklósi Járás Beremendi Körjegyzőség” körbélyegzővel. 34. Közigazgatási jelentések a pogányi nazarénusokról438 34. a. Az alispán a pécsi és mohácsi járási főszolgabírótól jelentést kér a pogányi metodistákról és nazarénusokról Pécs, 1925. március 30. 30. szám/alisp. ein. 1925. „Bizalmas” I. Elint. Főszolgabíró Ürnak! Pécs A Püspöki Methodista Egyház magyarországi gyülekezeteinek (Bpest, VI. Felsőerdősor 5. szám) Pogány községben tartandó istentiszteletek engedélyezése iránt előterjesztett kérelmét [...] azzal adom ki, hogy szíveskedjék megállapítani, hogy az ezen kérvényben érintett pogányi szekta, mely összejöveteleit Werczl János házánál kívánja megtartani, azonos-e azon pogányi szektával, melynek hason kérelme címed 438 Pogányban ebben a korszakban két szektának minősített kisegyház is működött, Werczl János házánál a metodisták és Szalancsanin Márton házánál a nazarénusok. Az utóbbi összejöveteleit esetenként engedélyezte a főszolgabíró. Dr. Feniczy Ignác főszolgabíró csak a nazarénus Werczl Jánosról ír jelentésében, a metodistákról nem közöl információkat. Az alispán válaszul utasítja a főszolgabírót, hogy a pogányi metodisták istentiszteleteit a 14770/VII. rés. 1924. sz. belügyminiszteri rendelet szerint bírálja el. Pogány községben mintegy 35 fős nazarénus gyülekezet volt. Kérésükre a vasárnapi istentiszteletek tartását a főszolgabíró a gyülekezési jogra vonatkozó szabályok szerint kizárólag esetenként engedélyezte. Tovább korlátozta az összejöveteleket, hogy a kiküldött hatósági biztos napidíját és fuvardíját velük fizettette meg. A nazarénusok azt kérték, hogy minden vasárnap tarthassanak istentiszteletet, amit az illetékes közigazgatási hatóságok (főszolgabíró, alispán, belügyminisztérium) mereven elutasítottak. A pogányi nazarénusok a pécsi főszolgabíró elsőfokú határozata és Baranya vármegye alispánjának másodfokú határozata ellen felülvizsgálati kérelemmel fordultak a belügyminisztériumhoz. Az 1926. évi alispáni jelentés nyíltan vall a kisegyházak tudatos korlátozásáról. Ezért vetették ki például az összejövetelekhez kirendelt hatósági biztos költségeit az érdekeltekre. A belügyminiszter két és fél év múlva, 1929. évi felülvizsgálati határozatában jóváhagyta ugyan az alispán és főszolgabíró intézkedéseit, mégis arra utasította az alispánt, hogy „az esetenként való ellenőrzésével a megengedett összejöveteleknek lehetőleg helybeli közeget bízassanak meg”. 150
