Kovács Eleonóra (szerk.): Dokumentumok az MNL Baranya Megyei Levéltárából - Forrásaink a reformációról (Budapest, 2018)
BEVEZETŐ
BEVEZETŐ A 16. századi Baranya megye a reformáció egyik bölcsőjének számított. A közel 150 éves török uralom alatt, illetve a visszafoglaló háborúkban azonban szinte maradéktalanul elpusztultak a Baranya megyei és a Pécs városi iratok. A török hódoltságot követő katonai, illetve kamarai igazgatás időszakából is csak áttételesen maradtak fenn helyi iratok, mivel 1704-ben előbb a kuruc, majd a szerb csapatok dúlták fel Pécset. Folyamatosan csak a 18. század első évtizedétől lelhetők fel a megye és Pécs város iratai. Széchényi Ferenc 1786. évi összeírása (Széchényi-féle descriptio) adatai szerint Baranya megye 355 községének 25%-ában éltek reformátusok. Baranya megye legnagyobb összefüggő, reformátusok által lakott területe a Dráva-menti, igen szegény, időjárásnak fokozottan kiszolgáltatott vidék. A reformátusok által lakott községek viszonylag nagy része a pécsi káptalani uradalom, valamint a feloszlatott szerzetesrendek birtokaiból keletkezett pécsváradi köz- alapítványi kerület (tanulmányi, vallás és egyetemi alap) uradalmainak a területén feküdt. Számottevő református lakosság élt a vajszlói uradalomban Besencén, Bara- nyahídvégen, Páprádon, Sámodon, Vajszlón, a pécsváradi uradalomban Pécsváradon és Zengővárkonyban, a bozsoki uradalomban Rácmecskén, a versendi uradalomban Babarcon, Kéménden, Monyoródon, a szekszárdi uradalomban Szekszárdon, Őcsény- ben. Evangélikus többségű község volt a mágocsi uradalomban Nagyhajmás. A földesúr, mint kegyúr az 1790-91. évi XXVI. törvénycikk 2. pontja szerint biztosította a templom, iskola, lelkészház telkét. Ezen kívül igen gyakran, kertet, szőlőt, gyümölcsöst, több esetben pedig szántót, rétet adott a lelkésznek. A kegyúr kötelessége volt, hogy hozzájáruljon a plébánosok, lelkipásztorok, tanítók járandóságához. A katolikus és közalapítványi uradalmak érthető módon jobban támogatták a katolikus iskolákat és papokat, mint a protestánsokat. A közalapítványi uradalmak levéltára főként a kerületvezető főtiszt, a tiszttartók és fiskálisok iratait tartalmazza. A főtiszt fogalmazványaiból, illetve a hozzá intézett jelentésekből és a tiszttartókhoz írt személyes jellegű kérvényekből, panaszokból kirajzolódnak a községek református lakosainak mindennapjai, problémái. Az 1848 előtti úriszéki iratok a vajszlói uradalom főképp reformátusok által lakott községeinek vagyoni, társadalmi helyzetére derítenek fényt. A fentiek miatt az 1848 előtti források közlése a 19. század első felére összpontosult. Két fejezetre tagolódik. Az első a protestáns egyházközségekkel és lelkészekkel, a második a protestáns templomok és iskolák építésével foglalkozik. Az első fejezet egy 17. századi református egyházi törvénygyűjtemény részleteinek közlésével kezdődik. A fejezetben közölt források többek között képet adnak a protestánsok és katolikusok együttéléséről, a lelkészek és tanítók járandóságáról (föld, rét, 10
