Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG. 435 visszaszerzése legrövidebb idő alatt várható. Ez okból, miután Baranyába még bejönni nem lehetett, legalább Szigetvárott, e bevehetetlennek vélt erősségben óhajtotta látni káptalanját; azért 1563. év deezember 28-án rendeletet menesztett a Pozsonyban lakó káptalani tagok részére, hogy a következő év január 20-ig Szigetvárra költözzenek, mert — úgymond — sem észszel, sem igazsággal, sem a keresztény szeretettel meg nem egyeztethető, hogy oly távol lakjanak azoktól, kik őket táplálják és nekik semmi haszonra ne szolgáljanak. *) Sőt a maga részéről is hasonló módon gondolkodott, mert Szigetvárott elkezdte építeni püspöki palotáját s valószínű, hogy majd teljesen elkészült, mert bútorait, kincseit, ékszereit mind oda vitette Sámuelffy állítása szerént, melyek csakhamar a török kincsvágynak estek áldozatul. Es itt a helye elmondani, hogy 1579-ben, mikor Dudich már több évvel azelőtt a püspökségről lemondott, Telegdy Miklós akkori czímzetes pécsi püspök vizsgálatot indított Dudich ellen : hová tette a pécsi egyház ékszereit, melyeket Draskovich a pozsonyi káptalannál helyezett el, mikor zágrábi püspökké nevezték ki és Dudichnak átadta ? E tárgyakra nézve Szentgyörgyi Grábor tanú (ki azonban nem tett esküt) vallja, hogy Dudich a smaragdokkal kirakott püspöki intulát (püspöki süveg) Hamzsay Orsolyának (Nadasdy Tamás özvegyének), ha emlékezete nem csal, 200 forintért elzálogosította, de azt a püspök ismét visszaváltotta; azonban Dudich mondta, lengyelországi útja előtt, hog}’4—5 ezüst tányért kell neki beváltani, hogy ezekből egy tricliniumot (ebédlő asztal) készíttethessen, hogy mint követ a lengyel udvarnál díszesen jelenhessék meg. Bélaváry olvasókanonok szerént, a pozsonyi káptalannál mit se tettek le, hanem Draskovich hazatérve a trienti zsinatról, magánúton adta át a püspöksüveget, pásztorbotot s az összes arany és ezüst szerelvényeket, melyeket egy ládába zártak Dudich lakásán. A láda kulcsai a püspöki provisornál maradtak ; csupán eg}' kehely hiányzott, mely esináltatás végett az aranyművesnél volt s a pozsonyi káptalan váltotta ki. Harmadik tanú, Poloszticza Tamás, egyik a pécsinek nevezett káptalan tagjai közül, ugyan így vallott. Buday Bertalan aranyműves azt vallotta, hogy a pásztorbot 12 márka ezüstöt és 14 márka aranyat tartalmazott és Draskovich a munkáért 2L forintot fizetett. Vájjon Dudichot ez elveszett tárgyakról való számadásra fölhivták-e, nem tudjuk; valószínű, hogy megtörtént a fölhívás és igaz az is, hogy Szigetvár elestével a püspök minden jövedelmétől elesett,a) mégis valószínű, hogy még az esetben is, ha e szerelvények Szigetvárra vitetvén, itt török kézre kerültek: a gazdag Dudich, ki, Thunanus előadása szerént, tőkepénzeinek kamataiból pazar fényűzésben élt, o csekélyebb értéket bizonynyal megtérítette volna. *) Koller VI. 211. — 2) Maga írja egyik levelében: ,,il grande nemico della fede nostra ani ha spogliato dei Yescato e di tutte entrate mie, ne mi resta altro ehe solo la gratia di Sua Maesta la quale se non mi solleva mi bisognara mendicare risolut ainenle.“ (Koller VI. 264.) Hitünk nagy ellensége megfosztott engem a püspökségtől s minden jövedelmemből nem maradt más részemre, mint az uralkodó kegye, mely ha engem nem segítene, épen- séggel koldulnom kellene. 28*
