Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
ZSIGMONl) FOGSÁGÁTÓL :Ufi föl s Baranya intéző körei iparkodtak is azt 1381 körül Baranyához csatolni, azonban Aszuágy urai nem akarták a baranyaiak társaságát; panaszt emeltek Lajos előtt, leinek parancsára azt ismét visszacsatolták Kőrösmegyéhez. 1 ) A régi határjárásban előfordul a Keresztesek Karassó nevű pusztája., mely a Karassó vizénél lökhetett s tán a mai Gorieza-puszla vidékére volna helyezendő. Ennek többé nincs nyoma az okiratokban, de Zsigmondiról tudjuk, hogy 1398-ban a budahévézi Keresztesekkel cserét eszközölt s a törökök ellenséges támadásainak kitett birtokaikért, minők Baranyában is voltak, nyugalmasabb birtokokat adott nekik,2) valószínű, hogy e birtok is e csere tárgya volt, melyet azután a Marótiak részére elidegenített. Zsigmond egyáltalán gondoskodott ama papságáról, mely egyházi küzdelmei között vele tartott s a papság is simult hozzá, mert a pápai hatalom túlkapásai ellen benne hatalmas pártfogóra találtak ; azonban az országban itt-ott másként gondolkodók is akadtak, mint azt az esztergomi, kalocsai s zárai érsekek, az egri, váczi, veszprémi püspökök esete igazolja. A pécsi egyházmegye püspökével együtt mindig Zsigmond embere volt. A J/atucsina-családból származó Imre pécsváradi apát esete (certi excessus), mely miatt fejvesztésre ítélték,3) nem bír politikai jelleggel; Zsigmond meg is kegyelmezett neki. Visszatérve történetünk fonalára, a pécsi püspök Bálint bíboros, ki Lajos királytól kezdve végig harczolt a küzdelmeken, sőt, mint tudjuk, ott volt Kis Károly tőrbeejtésénél is, folytatta tovább is a küzdelmet s mint öreg ember 1407-ben a spalatói érsekkel XII. Gergely pápához utazott mint Zsigmond király követe. A követség czélja volt, hogy a törökök támadása ellen segélyt nyerhessen Zsigmond, másrészt, hogy a scliizma, mely az egyházban támadt, valami módon kisimítható legyen. Az elsőre bizonyítékul szolgál XII. Gergelynek 1407. november 11-én kiadott bullája, melylyel az összes keresztényeket szólítja löl búcsunyerés Ígéretével a segélyadásra. A bulla megemlíti a törökök ama kegyetlenségét, hogy a keresztényeket rabszolgaságba hurezolják. Hány magyar eshetett vidékünkről is rabul a török barbárságnak ! A törökkel együtt a tatárok hordája se maradt tétlenül ; épen a búcsú-engedélyekből tudjuk, hogy a XIV. század elején a tatárok Pécsett is pusztítottak.4) Zsigmond azonban a nyert segedelmet nem a törökök ellen, hanem Bosznia megfékezésére használta föl s e sikerei emlékére alapította a Sárkány-rendet, melynek első húsz tagja között megyénk szereplői, Garay Miklós nádor és Maroti János macsói bán is ott tündökölnek. Biboros-püspökünk római követségének második okáról Ciaeonus emlékezik meg.5) A küldöttek nem mentek maguk ; Ciaeonus említi, hogy Bálint kísérete igen sok magyar nemesből állott. Augusztus 8-án érkezett Bálint Rómába, hol nemcsak nagy ünnepélylyel fogadták, hanem egy saját czímerével díszített zászlóval is megajándékozták (fu gli 1‘atto un ___i) Hazai oct. VIII. 211. — 2) Mon. Vat. 1. IV. 66. — 3) Dl. 9607. - ■*) Századok 1892. 192. _— 6) Editio Rom‘1601. pag. 776,
