Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
ROMAI FOGLALÁS KORA. 75 tálasa mellett ment végbe, sőt a trónvesztett Maroboduus ép úgy, mint korábbi ellenfele Catualda, Tiberiusnál talál menedéket, a ki alattvalóikat a Vág és March között a quad területen telepíti le s nekik Vannius alatt királyt is ad,1) mindazáltal a Duna-Tisza közé benyomult jazyg és sarmát elem, kiket már Plinius említ s ezeknek sűrű összeköttetése a germánsággal szükségessé tették a közép Duna vonalának biztosítását. Ez bírta rá Claudi üst, hogy Carnuntum tájára hajóhadat rendeljen és Vespasianust (69 —79.) arra, hogy Vindobonába (Bées) a XIII. légiót, melyet Poetovio- ból (Pettau) helyezett át, Carnuntumba (Petronell) pedig a XV-iket helyezze el s hogy a Dunára állandó hajóhadat, a Classis Flavia Pannonica-t rendelje. Vespasianus alatt azonban a Dunántúl keleti fele még nem volt katonailag megszállva, a mit az is mutat, hogy a Il-ik segéd legio, mely később állandóan Aquincumban állomásozott, Domitianus alatt (81—96.) a suev-sarmata háború idején Sirmiumban állomásozott. A suev-sarmata háború tárta föl teljes nagyságában ama veszélyt, mely keletről fenyegette a Dunántúlt. E hadjáratban ugyanis, mely az első és második dák háború közt, illetve a második alatt folyt, erősen benne volt a dák király, Decebalus keze s az a dák-hatalom, mely már Burvista alatt (Kr. e. 88—44 közt) betört a Dunántúlra s mely akkor is sarmata szövetségben erősödve lépett föl, a suev-sarmata háború idején hasonló törekvéseket árult el. A Burvista óta elhanyatlott dákság ugyanis Decebalus alatt ismét hatalmasan fölvirágzott s már Domitianus első kormányéveiben betört a Balkánra (Moesiába) s ott Oppius Sabinust Moesia inferior helytartóját megverte s az ütközetben a helytartó maga is megöletett. Ezzel egyidőben a sueveket és sarmatákat is háborúra tüzelte Decebalus, úgy, hogy a mai Magyarország szinte egész keleti fele egy a rómaiakkal ellenséges táborban egyesült, melynek a dák király adott irányt. Domitianusra nézve sokkal váratlanabb volt ez a helyzet, semhogy ő azzal megbirkózhatott volna. Egy a dákokkal kötött szégyenletes békénél nem is vitte többre. A suev-sarmat szövetséggel se tudott boldogulni, mert ezek Nerva alatt (96—98.) is folytatták betöréseiket, melyeket ez úttal győzelmesen vert le egyik, eddig ismeretlen vezére. E két császár alatt folyt harezok sokkal jobban kidomborították a helyzet képét, semhogy oly erélyes uralkodó, mint a milyet Róma Nerva utódában, Trajanusban (98—117.) nyert, azzal leszámolni ne törekedett volna. S csakugyan, még mielőtt Rómába menne, a 98- és 99-ik év telét a dunántúli vidéken tölti, hogy a helyzettel teljesen tisztába jöjjön. Úgy látszik, ez idő alatt határozta el, hogy a dákokkal elvégre komolyan leszámoland. Meg lehet ugyan, hogy a Duna vonalának megszállása már Domitianus alatt megtörtént, de annak végleges szervezése mindenesetre Traianustól eredt, ki támpontot akart nyerni e védvonalban a dákok ellen indítandó hadjáratára. 0 építé a két új táborhelyet, az egyiket Brigetio- ban, a másikat Aquincumban s az elsőben a legio prima adiutrixet, Aquini) Taciti Ann. II. 62—63.
