Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya szent-Istvántól a jelenkorig

(20 A SZÁBADSÁGHARCZTÓL Trixler Károly 1840-ben született Somogyvármegyében, Szülőkön, hol atyja, Trixler István, kereskedő és földbirtokos volt. Anyja Trei­ber Katalin. Szülei 1849-ben Pécsett telepedtek le s így Trixler Károly gyermekéveit itt töltötte s elemi és középiskolai tanulmányait is itt vé­gezte. Két évet a bécsi, két évet a pesti egyetemen töltött. 1863-ban bevé­gezve tanulmányait, Danitz Antal pécsi ügyvéd mellett patvaristáskodott. 1865-ben Baranyavármegye III. aljegyzője lett; 1867-ik év május havában pécsváradi esküdt. Két év múlva már a szent-lőrinczi járásban találjuk ; Bükkösdön mint szolgabiró működött. 1875. augusztus havában Pécsvá- radra főbíróvá választották, hol 1877. év végéig maradt. 1878-ban Baranya- Szent-Lőrinezre került mint főszolgabíró, hol 1891. év január hó 2-íkáig a nép őszinte szeretetétől környezve, a vármegye közönségének nagy elis­merése mellett szolgált. Ez időtől kezdve a mohácsi járásban volt főszolga­bíró, hol szintén a legnagyobb közszeretet- és közbecsiilésben állott. 1897- ben ültette a vármegye közbizalma az alispáni székbe. Mohácson a dunai árvízvédelem körül kifejtett tevékenységével felejthetetlen érdemeket szer­zett. 1897-ik év őszén IT. Vilmos német császár a III. oszt. vörös sasrend­del tüntette ki. Visszatérve a püspöki egyházmegyére, meg kell emlékeznünk Girk György püspökről, kit őfölsége 1852. év szeptember hó 4-én nevezett ki. Ünnepélyes beiktatását 1853. junius hó 1-én tartotta. Mindössze tizenhat évig ült a pécsi püspökségben. Utána Kovács Zsigmond következett 1869- ben, kit őfölsége január 26-án nevezett ki. 1877-ben Kovács a veszprémi püspökséget nyerte el. Helyére dr. Dulánszky Nándort nevezte ki a király. Ilr. Dulánszky 1829. év október hó 19-én Esztergomban született. Atyja, József', előbb nevelő, azután gazdatiszt volt a Sándor grófok közeli jószágán, a honnan először Biára, Fehérmegyébe, azután Bajnára került. A. vendégszerető család baráti köréhez tartozott itt a plébános is, Simor János, később Magyarország herczegprímása, a ki figyelemmel kísérte a tehetséges és törekvő Nándor tanulását. A jó fiút szülei Budára küldötték a gimnáziumba, a honnan az esztergomi papnövendékek közé vették föl ; azután a bécsi Pazmaneumba ment. Itt töltött négy évet s 1853. év au­gusztus 7-én történt fölszentelése és néhány havi ó-budai káplánoskodása után ismét Bécsben az Auguszteumban folytatta tanulmányait, a hol a theologia doktorává avatták. 1856-tól Pesten, mint belvárosi káplán, később a központi papnevelő-intézetben, mint tanulmányi fölügyelő működött ; 1862- ben egyetemi tanár s tiz év múlva a közoktatásügyi minisztériumban osz­tálytanácsos. Egy év múlva már esztergomi kanonok, a második évre vá­lasztott püspök ;■ 1875-ben székesfehérvári püspök lett. A pécsi főpásztori székre 1877. november hó 8-án lépett s itteni működésével, főképen a dóm restáurácziójával örök emléket állított nevé­nek. Ezen kívül kiépíttette a nagyobb papnevelő-intézetet, fölállította az alapítványi hivatalt; a székesegyházi gyermekkar számára benlakással összekötött énekiskolát állított. Kiváló gonddal ápolta a népnevelést és sokat áldozott a papnevelő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom