Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
à Legújabb időkig. WS 200 lovassal s négy ágyúval rendelkezett s már kilencz óra tájban megkezdték az ágyúzást, mire a harangokat félre verték s a nép tömegesen sietett a csekély számú honvédség segélyére. Félórai ágyúzás után a honvédség kénytelen volt meghátrálni, mely azután a Dunán át Baja felé menekült. A császáriak bevonultak a városba, hol két honvéd egész a Fereneziek zárdájáig hősiesen védte magát. Mohácsot Ileinriquez őrnagy hivatalos jelentése szerint az ellenállásért 24 lóval sarczolta meg. Mohácsi adatok szerint 64 lovat kellett adniok teljes fölszereléssel és a vészharangok meghúzásáért az őrnagy a harangozást 8 napra betiltotta. A császáriak ez alkalommal csak pár napig maradtak Mohácson s miután a honvédek társzekereiket még az összetűzés előtt Baar felé küldötték vissza ; július 19-én egy kisebb császári had két ágyúval kémszemlére indult a budai országúira s egész Bátáig haladt, melyet fölgyujtott, egy honvédhadnagyot s egy földművest elfogván tért vissza Mohácsra. Pár nap múlva e vidék is megtisztítva lévén, a császári had visszatért állomáshelyére, Baranyavárra. Ez volt Baranyában a szabadságharcz utolsó mozzanata. Mielőtt végképen elhagynék ez események körét, melybe a szabadság- harcz hőseit a haza függetlenségéért lángoló szivek vonták, rövid szavakkal meg kell emlékeznünk néhány egyénről, kiket Baranyából balsorsuk a menekülők tövises pályájára szorított. Batthyány Kázmér vagyonát, a siklósi uradalmat a cs. és kir. állam első sorban vette zár alá. Zárgondnokul Scytovszky Mártont nevezték ki, az összeírást azonban nem volt szabad magánosán teljesítenie, hanem előbb Horváth Jánosra s ennek leköszönése után Szokoly Pál bellyei ügyvédre bízták. Scytovszky jelentést tevén november 10-én a kerületi főispánnak ; ez a zárgondnokot s vele közösen működő összeirókat Eötvös József kir. ügyigazgatóhoz utasította minden e zárból fölmerülő ügyekre nézve. A vagyon azután állami kezelés alatt is maradt s behozatván a telekkönyvek 1856-ban, annak tulajdonát a cs. kir. államkincstár számára kebelezték be. Maga Batthyány, mint tudjuk, a szabadságharezot hajótörésében az elmerülés utolsó pillanatáig szolgálta, majd mint kormánybiztos, utóbb mint külügyminiszter. Ily minőségben küldötték őt augusztus 10-íkén Szemerével együtt Szegedről Görgey táborába, az oroszokkal megkisér- lendő alku végett; majd Törökországba való menekülését biztosítandó, Aradról Radnán keresztül Lúgosra utazott, honnan augusztus 13-án még két levelet irt, tiltakozván az ellen, hogy Kossuthnak joga volna minisztériumának beleegyezése nélkül az ország kormányzatáról lemondani s azt másra átruházni. E napon volt a világosi fegyverletétel s az el- sülyedt hajó fölött összecsapó hullámok nem hagytak másra időt, csak a menekülésre. Batthyány Kázmér gróf augusztus 16-án ért Kossuth hoz Orsovára; honnan a török földre menekülvén, 1850. február elején nejével, három inassal Várnán át Kutahiába ment, mely időben őt számos másokkal Pestre haditörvényszék elé idézték és „in contumatiam“ fölségsértésért halálra Ítélték. Hogy a menekülőket meggyalázzák, ; z Újépület, mögötti larak ótéren
