Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A LEGÚJABB IDŐKIG. 703 hogy nem-e rejlik az egészben esel és Pécsre betérvén, nem részesül-e éjjel kellemetlen, meglepetésben. Seregeivel pihenő után visszavonult Siklós felé. Pécs lakossága az ágyúzás beszünte s a hegyek közé elérkező hírek után visszasietett a városba. Egyelőre tehát csend állott be, de csak öt napra, mert mindenki tudta, hogy a városnak nincs annyi pénze, hogy a sarezot megfizesse. Elkészültek tehát a végsőre is. Egyes családok a következő napokon minden menthetővel a vidékre menekültek. A higgadtabban gondolkodó férfiak pedig a városházán gyülekeztek össze tanácskozni. Elsőben azt hitték, hogy a sarezot a város az egyesektől vett kölcsönnel kifizetheti s erre nézve meg is kezdték az intézkedést, de csakhamar belátták annak lehetetlenségét. Junius 16-án tehát azt határozták, hogy újra követséget küldenek Siklósra a „Platzcommandó“-hoz, engedné el Pécsnek a kivetett sarezot. Junius 17-én reggel 4 órakor indult meg egy nagyobb küldöttség Peitler Antal kanonokkal. Többen elmaradtak a követségből ; mert nem volt bátorságuk a „Platzcommandó“ előtt megjelenni. A visszatérő követeket óriási nép töm eg várta a városháznál, kiknek hirül adták, hogy a hadi sarezot Stokucha őrnagy elengedte, de hat-hét batériát rendelt a város őrizésére. Junius 18—án Stokucha meggyőződvén, hogy a magyar had részéről veszély nem fenyegeti, följött Siklósról és el-1 foglalta a várost. Junius 19-én pedig proklamátiót is adatott ki, hogy a 200,000 írt hadi sarezot elengedte s legyen mindenki békén s menjen mindenki a dolgára, mert ő hadaival a város védelmére jött. Habár Pécs város az időben rettegve említette is Stokucha nevét s a szt.-tamási-i vérengzés miatt rémületes alak volt szemei előtt, mégis ez őrnagy a jobb érzelmű emberek sorába tartozott. Bizonyos, hogy a hadi sarezot utasítás nyomán rovatta ki Pécsre, melyről a Baranyában támadt zavarokban Pécset, mint a fölkelők gyülhelyét egyúttal a fölkelés szerzőjének képzelték. A megyei hivatalnokok már e hó elején menekülvén Pécsről, nem adhattak semmi fölvilágositást. Stokucha Pécs védtelenségéből maga látta be a föltevés hamisságát, s a fölsőbb utón kirótt sarezot, melynek csak végrehajtó közegéül szolgált, saját szakállára engedte el, egyúttal jelentést tett erről Neustädter hadtestparancsnoknak azt írván Eszékre indokában, hogy ő két hónapig (valószinüleg februárban és márcziusban) lakván Pécs városában „ich kenne Sie genau als gutgesinnt, und dem rechtmässigen Herrscher ergeben“. Nem késett azonban, hogy magát Pécsett megkedveltesse s ágyúztatását elfeledtesse, ez értesitését egy proklamatióba közzétenni, mely egyeneslelküségének nyílt bizonyítéka. Néhány hivatalos levele, mely itt működésének idejéből fön- maradt, mindannyi tanúsítja finomabb érzelmét s műveltségét. Augusztus 1-én a sors őt másfelé sodorva, elhagyta vidékünket. Stokucha elfoglalván Pécs városát, egyúttal czirkáló hadat rendelt, mely Baranyában mindenfelé ellátogatott, hogy így ezt a szomszéd megyékből való betörések ellen némileg biztosítsa, melyben az újra tévé-
