Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
bánj) Eszék vára sok ideig megmaradt semlegessége mellett ; több példáit olvassuk, hogy az sem a magyar, sem a horvát nemzetőrséget nem fogadta. Inczédiről olvassuk, hogy a negyedik (pozsonyi) önkéntes zászlóaljhoz századossá neveztetvén zászlóaljával Komáromba, majd Eszék alá vonult, de ide a honvédeket be nem eresztették, miért Szent-Tamás alá ment (honvéd törzstisztek albuma 1870. 61. lap). Stummer Györgyről szintén olvassuk, hogy 1848. augusztus 22-én a Baranyában fekvő Darócz és Bellye nevű falvakban szállásoltattak el és Eszék várába akartak bevonulni a Dárdán levő 8-ik (pécsi) zászlóaljjal együtt. Kérdést intézvén Jovicshoz vájjon ellenállás nélkül bevonulhatnak-e a várba; tagadó választ nyervén szeptember 18-án a bellyei szállásról Herczeg-Szőllősre, majd Zomborba vonultak.2) Szeptember 8-án a „Fünfkirchner Zeitung“ írja, hogy Eszékre augusztus 31-én a semlegesség kimondása napján 6500 határőrvidéki katonaság óhajtott megszállni, mikor is Dárdán és Bellyén a magyarok részéről 10 század önkéntes állott Eszék védelmére.8) Magától érthető, hogy e mozgalmak a magyar kormánynak rengeteg pénzébe kerültek, melyet az államkincstár semmi kép se fedezhetett volna ; Szemere Bertalan belügyminiszter tehát a haza oltárára önkéntes adakozásra szólította föl a nemzetet, mely május 19-re Pécsre is érkezvén, a fölsőbb rendelet bizottságot alakított az értékek gyűjtésére. A nemes lelkesedés által hevítve minden ember iparkodott a nagy czél- hoz csekély adományával járulni, különösen a gyengébb nem tüntette ki lelkesültségét, mely saját ékszereit áldozta föl a haza oltárára. Pécs kiküldött bizottsága Munkácsy József, Schönher Károly, Thaller József, Rüffer Károly fölhívást intéztek a néphez, hogy naponta bizonyos órában a városházán elfogadják s átveszik az értékeket. Még azonkívül maguk is házaltak, sőt majdnem erőszakoskodtak, hogy minél több értéket halmozhassanak össze. Az adakozásnál nem utolsó sort képezett a papság. Egyes kanonokok tetemes áldozatokat hoztak. Hogy pedig azp áldozatokban része legyen a székesegyháznak is, oda ájándékozták a püspök beleegyezésével annak nagy ezüst függő lámpáját, mely egy mázsa és hat fontot nyomott. Igaz, hogy a nagy harangot is elakarta vinni a bizottság, hogy abból ágyúkat öntessenek, de azt nem adták oda, inkább pénzül váltották meg. Ezen kívül egy bizottság alakult Pécsett, mely itt s a vármegyében a honvédek részére tépés-gyűjtésével foglalkozott. Ezer gyöngéd női kéz foglalkozott azzal, hogy a hazafiak vérző sebeinek enyhülést szerezzenek. Szeptember 12-én ismét Batthyány Kázmért látjuk a~vSrnregye gyűlésén elnökölni és itt előadja, hogy Csányi László kir. biztos jelentése szerint a horvátok betörése minden órán várható s ezért az önkéntes nemzetőrség keze alá adatván, azt a védelmi vonalon helyezi el, értesíti továbbá a vármegyét, hogy a bácsmegyei táborban levő nemzetőrséget a 1 1) Gélich I. 361. — 2) Honvédek könyve, Vahot Sándor. — 3) Kossuth Hírlapja 1848. A LEGÚJABB IDŐKIG. 685
