Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A SZARADSÁGIIAROZ IG. 645 Antal alispánt és Kapuváry Károlyt választották meg, de a jelöltekhez tartoztak Jeszenszky Antal, Mihálovics József és Melczer Ignácz is.1) Az ügyes politika eredményét, mely a sallangokért posztót nyert, fényesen igazolja ama behatás, melyet az a vármegyére tett s az itt kezdődő általános lelkesedés. A követek megküldték a vármegyének „ama szép és hathatós beszédeket“, melyeket egyrészről az esztergomi érsek s Estei Károly Ambrus, a megkoronázott ifjú királynőnek testvére mondott, valamint a király válaszát is, melyet „az ország rendéinek különös örömével és megelégedésével fölolvasott“ és melyek külön nyomtatásban is megjelentek. A követek a rövidke országgyűlésről még három jelentést tettek, mi eddig elő nem fordult. Elmondták, hogy a szerencsésen és minden kitelhető pompával megkoronázott fölséges királyné asszonynak a statusok közös akarattal ötszázezer forintot megszavaztak s csupa aranyban le is tettek. Megemlítik a követek az új inszurrekczió módját és idejét s az új „Militaris Academia“-1 is (a Ludovika), fölkérvén a vármegyét, hogy alapjának szaporítására a vármegyebeli birtokosok adakozzanak. A főispán ez év végén még egyszer eljött a vármegyébe, hogy a törvények végrehajtására is fölügyeljen. Szükség is volt ez elővigyázatra, mert az 1809. év súlyos terhet akasztott Baranyavármegyére úgy, mint az egész országra. A nyakas terv : Napoleon hatalmát megtörni, idézte elő ez év történeti eseményeit. A május 21—22-én vívott asperni ütközet, hol Károly főherczeg a mindig győző Napoleon nymbusát elhomályosította, a győri csata junius 14-én, melyben Baranyavármegye fölkelő serege is részt vett és a július 6-iki wagrami döntő csata, mely Ferencz királyt október 24-én egy súlyos béke rabigájába görnyeszté : ez ama viharos háttér, mely előtt Baranyavármegye tevékenysége mozog. Végh István főispán ez események folyama alatt csak a márczius 6-iki közgyűlésen volt itt, azután irt néhányszor, de csak hadi ügyekben s később már leveleit se olvassuk, mert nem ért rá Írni. A háborúra való előkészület és a nemesi fölkelés szervezése vették igénybe tevékenységét. Horváth Mihály említi,2) hogy ott mint tábori főbiztos szerepelt, de kedélyét e foglalkozás annyira izgatta, hogy megbetegedett s a nádor kénytelen volt őt e hivataltól fölmenteni és helyére Boros Józsefet kinevezni. Április 25-én, Végh István elnöklete alatt tartott közgyűlésen hirdették ki a nemesi fölkelést, mert „a monarchia külső bátorsága és méltósága másként nem, csak fegyver által oltalmazható meg, azért mindenek hazafiú buzgóságát provokálja.“ A fölkelők az utasítás szerént inkább lovas had létesítésére utasíttattak. A had elég gyorsan állott föl; május 5-én a szükséges lovakat Pécsváradra vezették vizsgálatra és május 15-én Pécsett már várták a parancsot az indulásra. Május 20-án el is mentek. A fölkelők közül mint ismertebb egyéneket megemlítjük a követke1) Kj. 1808. 486. — 2) VIII. 365. 1.
