Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
642 À TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL jelentvén, hogy a fölkelést Guggenthal generális fogja vezényelni ; a vármegye is rögtön irt a nádornak, hogy küldjön fegyvereket és egyéb hadiszereket. Az országgyűlés befejeztével tartott első közgyűlésen a inszurrekczió szerveztetvén, annak vezérlő fejéül a jelen volt galánthai Eszterházy Jánost és német-újvári Batthyány Fülöpöt választották meg. Egyesek ajánlataiból 51 lovas, azonkívül 296 ; összesen 347 lovas és 936 gyalogos ajánltatott föl, melyből Pécs város 48 embert adott. A pénzkivetés 115.862 forint 72 krt tett ki. A fölkelők között ott van Baranya akkori nemességének ifjúsága teljes számban mint hadnagyok és főhadnagyok. A tevékenység oly lázas volt, hogy november 9-én az összeállítás már elkészült. A tevékenység, melyet a vármegye s adminisztrátora kifejtettek, óriási volt; minden soron meglátszik a lázas mozgalom képe s ugyanama szavakat használták, mint a mohácsi vész előtt, szóval a veszély érzete általános. Szerencse, hogy a pozsonyi béke folytán az inszurrekeziót már 1806. év február havában föloszlatták. A vármegye február 17-ére már közgyűlést hirdetett, hogy február 28-án azt föloszlassa, mert időközben már január hóban a Pécsre, majd innen a vármegye egyes községeibe helyezett katonaság és franczia foglyok (mert e régi szokás még mindig fönnállott) vészes és ragályos betegséget hoztak a vármegyére, melyet „morbus notoco- nialis“ névvel jelöltek s a mely „febris flava“ névvel is előfordul. Ez a testen támadt barna foltokkal kezdődött s a legtöbb esetben halálthozó. volt. Pécsett e betegség, különösen a katonaság körében, oly magasra emelkedett, hogy a gimnáziumot is föl kellett használni az üdülők részére, míg a tanulóifjúságnak alig jutott hely a katonanöveldében. A betegügyben állandó bizottság működött, melynek elnöke Koller József prépost volt, kinek, úgy mint a fáradhatatlan Petróczy Lászlónak, a vármegye elismerésül köszönetét szavazott. 1806-ban nem volt országgyűlés, de a kormány, mely érezte, hogy a következő országgyűlésen egy hatalmas ellenzékkel álland szembe, ez évet akarta fölhasználni, hogy talaját előkészítse. Bizalmas emberei szót- mentek az ország egyes vidékeire, a kedélyeket lecsillapítani. Végh Péter országbíró, Baranyavármegye főispánja, a törődött agg, a főherczeg nádorral, úgy Szapáry és Nádasdv grófokkal, az ország fölső vidékeit látogatták meg, Végh István adminisztrátor pedig Pécsre jött s a május 20-iki közgyűlésen hosszas távollétét azzal indokolta és mentegette, hogy őfölsége őt fontos ügyekben máshová parancsolta. A hangulat különben Baranyában elég jó volt és az adminisztrátornak és kormánynak nem kellett félnie. A király az országgyűlés megnyitását 1807. év február 8-án kelt leiratával, április hó 5-ére Budára tűzte ki. Időközben meghalt Baranyavármegye agg főispánja, Végh Péter, miről a vármegyét fia értesítette és utasította egyúttal, hogy válaszszanak követeket és dolgozzák ki az utasítást. Követek ismét Kajdocsy Antal és Kapuváry Károly lettek. A magyar nemzet ez időbeni ébredése nyomát hagyja a vármegyei
