Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
628 Á TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL A papságnál hetvennégy plébániát, az ev. ref. lelkészekből a fölső-baranyai seniorságban 45-öt, az alsóban lG-ot találunk, az ágostaiakból csak két lelkészt, a görög nemegyesülteknél huszonhat pópát, kik közül kettő Duna-Szekcsőn volt. Legkevesebb fölvilágosítást nyújt e névsor az iskola ügyéről. Látjuk, hogy az ev. ref. alsó-baranyai seniorságban a tizenhat lelkész mellett tizenhat tanitó is adakozik, tehát minden helyen tanitó is volt. A fölsőbaranyai seniorátusban negyvenöt pap mellett harmincz önálló tanitó volt. A szegényebb helyeken a tanitói tisztet maga a lelkész végezte ; iskola tehát negyvenöt volt. Ugyan így volt-e ez a görög nemegyesülteknél, nem tudhatni, de a huszonhat pópa mellett tizenhat mestert említ az okirat. A katholikusoknál a tanítók adományát tizenhárom kerület tanítóitól szedték össze. Hol voltak ezek, nem tudhatni, de 1787-ből tudjuk, i) hogy a baranyavári kerületben Bán iskolája 50, Monostor 40, Bellye 3—4, Bere- mend, Dárda 30, Laskafalu 30, Izsép, Dályok, Udvar 15, Lucs, Szent- István 30, Német-Márok G0, Villány 50, Királyos 25, Vörösmarth 20 iskolásgyermeket képeztek ki. Ugyanott olvassuk, hogy ezeket rendszerént téli iskolának nevezték, mert a gyermekek csak télen tanultak. Nádasd 100, Ó-Bánya 12 iskolásgyermekkel bírt. A vármegyét és a vármegyegyülést ez időben bizonyos leliangoltság jellemzi. Az urbáriák csendesek, perek nem folynak, csak itt-ott a nép között vannak panaszesetek. Egyhangúak, üresek a jegyzőkönyvek. Végh Péter főispán most is, mint előbb, évenként egyszer meglátogatja a vármegyét. Méltóságában mindig fölebb emelkedik, 1795-ben travernicorum reg. magister, 1796-ban az országbírói méltóságba lép, mely alkalommal a vármegye üdvözli őt a közgyűlés termében. Kajdocsy Antal magyar beszédet tart, kiemelvén, hogy „mind ekkoráig ez előtt élő főispánjaiban a nemes vármegye országbiráját nem ismerte.“ Nemsokára a püspök is nagyobb. méltóságba lépett, valóságos belső titkos tanácsos lett ; a) a vármegye őt is üdvözölte, de mindez a lehangoltságon nem vett erőt. 1796-ik év őszére újabb szomorú meglepetésben részesült a vármegye. II. Ferencz egészen szokatlan időre (november 6-ára) országgyűlést hirdetett. A főispán is levelet irt és a sorok között olvasható, hogy az ország- gyűlés czélja új hadi költség megszavazása. A vármegye ismét két alispánját küldte föl Pozsonyba követnek s az egész országgyűlési idő alatt a vármegye egyetlen gyűlést se tartott. 1797. január 23-án tett jelentést a visszatérő Kajdocsy az ország- gyűlés eredményéről. Csakugyan hadisegély kellett a kormánynak, de nem pénz, mert azt úgy se lehetett volna beszedni, hanem katona, élelem a katonaságnak és állatjainak. Az országgyűlés rengeteg tömegeket fogadott el. Ebből kivetették a Baranyára esendő részt : 45-ezer mérő rozsot, 60-ezer mérő zabot természetben, ezenkívül 7992 mérő rozsot, 23.020 mérő zabot természet, vagy értékben 30 krral számítva, 441 ökröt, vagy dara!) Merkur für Ungarn 522. lap. — 2) Kj. 1796. 703.
