Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
618 A TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL Fölolvasták József császárnak 1790. év jan. 28-án kelt hírneves pátensét, melylyel összes intézményeit, melyek, úgy mond, a törvénynyel látszanak ellenkezni: visszavonja és az országgyűlés tartását a jövő évre megígéri. Fölolvasás után Splényi báró adott gyönyörű (perelegans) latin beszédben örömének kifejezést, mire ékes és édes magyar nyelven a püspök felelt, megölelvén Splényi bárót. „A lelkesedés és öröm, mely a karokat és rendeket megszállta —- Írja a jegyzőkönyv — igen nagy volt (ingenti animorum in laetitiam effusione), mert elvesztették már minden reményüket egy szebb jövő iránt. A visszaalakuláshoz segélyül szolgáltak a kanczelláriától leérkezett útmutatások, melyekre a vármegye már a következő napokban felelt, de melyek inkább egy fölirat jellegével bírtak válaszul a január 28-iki pátensre. Ennek szavai is a lelkesedés, az öröm, lojalitás és őfölségében való bizalom kifejezései, párosulva az igazi őszinteséggel. Már e föliratban fájdalmuknak és félelmüknek adtak kifejezést, hogy három kérdést a föliratok rezerváltak, úgymint: a tolerancziát, plébániák rendezését és a jobbágyoknak földesurukkal szemben való viszonyának kérdését. Azokra nézve pedig, melyekről a leiratok még nem emlékeztek meg, a vármegye már február 27-én egy tizenhat pontból álló határozatot hozott, melyekből nemcsak a József-féle rendszer egyes pontjait világítják meg, hanem betekintést is engednek az akkori nemzedék fölfogásába, mely napjaink fölfogásától sokban különbözik, de mely hazafias, vallásos és békés. E határozatok az akkori kinevezett vármegyei hivatalnokok törvényességét el nem ismerik és óhajtják a mielőbbi tisztújítást, bár azután nagy részt ugyanazokat választották meg. Pécset, mint szabad várost, az alispán fönhatósága alól újra elvonták, az „Assistenz commando“-t, mely a mi csendőreinket pótolta, megszüntették és utasítást adtak, hogy az élelmezés tőlük megvonassék. Föliratot készítettek, hogy a szemináriumi javak kezelése adassák vissza a káptalannak, melyet József császár alatt a többi állami és eltörlött szerzetek javaival együtt egy külön hivatal kezelt. Ez kezelte a plébániák interkáláris jövedelmét is, melynek megváltoztatását szintén kérték. A házassági ügyeket elvették a világi bíróságtól és átadták ismét a szentszéknek. A középiskolákban a tannyelv ismét magyar lett a latinnal együtt és a német nyelvvel azonnal fölhagytak. A népiskolák részére egy soktagból álló bizottság küldetett ki azok megvizsgálására azzal az utasítással, hogy csak az fogadandó el, a mit abban jónak találnak. (Különös harag volt egy „Lesebuch“ és egy másik könyv ellen, mely az emberi test anatómiáját ismertette és melyben nagy erkölcstelenséget láttak.) A tandíjakat újra megszüntették. A püspökhöz iratot intéztek, hogy az 1550. évi 13. t.-cz. alapján az üresedésben lévő kánoniákat töltse be. 0 A vármegye régi pecsétjét visszaállították, a sírboltok használatát újra behozták. 9 Összesen öt stallum volt üresedésben. Egy előléptetéssel hármat betöltött a kormány 1790-ben. Nunkovich halálával új üresedés támadt, mely csak 1792-ben töltetett be.
