Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
014 A TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL adózások, adóösszeírás, egészségügy, az akkor közkeletnek örvendő czi- gányok polgárosítása, magánjog, közigazgatás és úrbéri kérdések ügyének kezelését akként szabályozta, hogy számtalan dolgot a vármegyékhez utalt, melyek korábban a helytartótanács körébe tartoztak és melyekben a vármegye magát járatlannak és ügyetlennek tartotta. Viszont elvett a vármegyétől oly jogkört, melylyel azelőtt tényleg bírt és melynek bírásától nem tudtak elszokni. Széchenyi adminisztrátor mindezekbe könnyen beletalálta magát. Előtte a íokérdés a tényleges eredmény volt ; a vármegyei közgyűlés, mint egy minden hóban előforduló színdarab, kevés érdekkel bírt. Hoitsy Mihály alispánt hagyta szerepelni továbbra is, ő a vidéken eredmény után törekedett és alig jelent meg a közgyűléseken. Talán ennyi újítás és ily ügyes kezek mellett sikerült volna e nagyon lojális és engedékeny vármegyében eredményt elérni, ha a reformokat újabb és újabb reformok nem követik, melyek egészen megemészthetetleneknek mutatkoztak. Ugyanis 1785-ben újabb rendelet érkezett, mely az adó kérdésében egyelőre csak az adó beszedését hagyta a vármegyének, kötelességévé téve, hogy a behajtott pénzeket a sóhivataloknak adja át, melyeket adóhivatalokká alakított. Pécsett volt fölállítandó a kerületi adó- pénztár, melynek kezelésére külön embert ígértek. A főszámvevői állást a vármegyénél beszüntették s a főszámvevőt a kerületi pénztárhoz helyezték, röviden : a közigazgatást a pénzügytől elkülönítették. Magától érthető, hogy mindez intézkedések csak átmeneti jelleggel bírtak és melyeket ép azért, mert az elérendő czél ismeretlen volt, vagy jobban mondva, mert azt félreismerték, a változásoknak se czélját, se leendő eredményét sem a tömeg, sem az elavult rendszerhez hozzászokott és tespedésben nevekedett nemesség, melyhez eddig a szabadabb gondolkozásnak még szellője se fért, se fölfogni, se megérteni nem tudta és annál kevésbbé méltányolta. Hozzá kell ehhez tennünk azt is, hogy a vármegye, habár azt határozottan nem mondotta is ki, az összes eljárásban a törvényes eszközök mellőzését, sőt a törvények megsértését látta. Innen van, hogy míg előbb a jegyzőkönyvekben mindenütt a kanczelláriai rendeletekről, intimátumok- ról szóltak, mert hisz hosszú évtizedeken át szintén csak így kormányozták az országot, addig József császár uralma alatt többnyire az uralkodó akaratát említi föl a jegyzőkönyv. Az újításokhoz tartozott az is a többek között, hogy a tisztújítást megszüntették egész csendességben. Már Végh Péter nem tartott tisztújítást, holott szükséges lett volna, hanem akként járt el, hogy az üresedésbe jött helyeket előléptetésekkel maga töltötte be, mi átmeneti intézkedésnek tekinthető. 1786-ban azután egy elég sérelmes módon fogalmazott intimátummal Hoitsy Mihály alispánt és királyi tanácsost is megfosztotta állásától, részére, mit eddig nem gyakoroltak, teljes fizetését rendelte el nyugdíj gyanánt, mert tekintve, hogy a politikai kormányzat főképen az alispán kezeiben összpontosul és hogy a dikasteriumok határozatai mellett őfölsége megállapodásainak végrehajtása ahhoz való alkalmazkodást, szor- galmasságot és teljes lélekkel való odaadást kíván: azért kívánta az alispánt
