Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
598 A TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL terjesztette a közgyűlésnek, miszerint a holttest oly bűzt terjeszt, hogy a közérdek tekintetéből, de a törvények értelmében is, nehogy betegségek keletkezzenek, szükséges volna azt mielőbb eltemettetek Ekkor vette a vármegye a káptalan gyászlevélét, hogy a megye püspöke, Baranya és Tolna főispánja meghalván, a temetés napjául május 17-ét és a szertartásokhoz a következő két napot tűzte ki, mire a vármegye condolentiával felelt s egyúttal a vármegye phisikusával megbeszélvén a dolgot, május 10-én a vármegye átirt a káptalannak, hogy a temetést mielőbb tartsa meg, mert a bekövetkező betegségekért semmi felelősséget nem vállal. A püspököt a Corpus Christi-kápolnában temették el az oltár jobb felére. A püspök elérte óhaját, hogy nem látta Pécs városának fölszabadulását. Igaz, hogy a fölszabadulási okmányban az áll, mintha Klimó püspök maga kérte volna a város fölszabadulását Mária Teréziától azért, mert e város fölött a püspöknek uralma valóságos botrány s kútfő írása minden baj s veszekedésnek, mely a papság s a város között van. Ez állítás azonban nem bír történeti bizonysággal, ép ellenkezőleg, azt tapasztaljuk, hogy Klimó püspök nagyon ellene volt a város fölszabadulásának. Míg a város fölszabadítása iránti kérvényét be nem adta, a püspök is kedvezett a városnak. Kedvezését nemcsak azzal mutatta meg, hogy püspöki nyilaim >s könyvtárat állított föl, melynek alapját 15.000 kötet könyvvel vetette meg, de a város részére egy külön díszes zászlót készíttetett s a városnak adta, melyet pár évvel a fölszabadulás előtt tőle elvett s elzárt, melyet a város a fölszabadulás alkalmával magáénak követelvén, azt a városnak ki is adták. Nem is volna máskép magyarázható, miként húzódhatott a város fölszabadulási ügye tizenegy évig, ha a püspök a fölszabadulásba beleegyezik. Történetírónk, Koller, ki Klimó szárnyai alatt növekedett, csak fogyatékosán ir e püspökről s egyáltalán nem jellemzi sem őt, se korát, mert nagyon közel volt e korhoz s a püspök rokonai, kiknek Pécsett szép vagyont hagyott hátra, még éltek. Kár, hogy még magánjegyzeteiben sem érinti. Egy század lefolyása alatt az eseményeknek még emléke is elveszett. Klimót, kinek szárnyai alatt Kolleren kívül Szalágyi, a „De statu Ecclesiae Pannoniae“ hírneves szerzője nevelkedett, előző tetteiből Ítélve se kapzsi, se nagyravágyó embernek nem lehet jellemezni. Jótéteményei általánosan ismertek. A pécsi papir-malom fölvirágzása neki köszönhető. Ennek jövedelmét falusi iskolákra fordította. Alatta létesült Pécsett 1778-ban Engel József birtokában az- első könyvnyomda. Inkább kell őt idealistának tartanunk, kit a szép és jó érzetei csak eszményileg vezettek, melyet az adott viszonyokba illeszteni nem tudott. Neki köszönheti a pécsi püspökség a bíboros pallium előjogát, melyért jogelődei Nesselrodetól kezdve hiába epekedtek s fáradtak. A pallium megszerzéséért Mária Terézia 1754. év április 15-én személyesen irt XIV. Benedek pápának, ki azt az évi augusztus 19-én kelt bullájával Klimónak s jogutódainak örök időre megadta.
