Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A SZABÀDSAOHARCZIG. 593 a püspök egy emberét a szőllőkben, nem tudni mi okból, elfogatta és azt ráczvárosi börtönébe vettette és még a püspök kívánatára se bocsáttatta szabadon. — 1768- és 1769-ben épen a húsvéti ünnepek közeledtek, mikor a püspök a káptalannak előre tudtára adta, hogy nagy-csütörtökön, mikor a kanonokok a. püspök kezeiből szokták az Úr testét magukhoz venni, nem fogja őket megáldoztatni, mert Istennel kibékültnek nem tekinthető, ki püspökével ki nem békiilt. A kanonokok tehát nagy-szerdán este a püspökhöz mentek és „megbékéltek“ egymással úgy, hogy közöttük ez ügyben azóta viszály nem volt. A kérdést ezzel a megváltási összeg nagyságára terelték át. A püspök ugyanis megváltási összegül 51.000 Irtot kért, melyet jobb lett volna a városnak azonnal elfogadni, mert a későbbi bizottság többet állapított meg. A helytartótanács tekintve, hogy az évi 500 írt fizetésnek csak 8333 írt felel meg, a tizedek fejében ez összeget is hozzá számítva, elégnek találta volna, ha a város a püspöki követelésnek mintegy felét, azaz összesen 28.955 irtot fizet. A legfölsőbb királyi tanács 1769. év január 19-én és 20-án kelt két rendbeli leiratot intézett a vármegyéhez, hogy a püspök az átadandó vagyon és jog értéke iránt adjon részletes előterjesztést; a város pedig, hogy mi módon fogja a fölszabaduláshoz szükséges összeget beszerezni : mindkettő fölött adjon a vármegye véleményt. Márczius 16-án a város azért folyamodott a vármegyéhez, hogy a leiratok neki kiadassanak. Ezt a vármegye a távollévő püspök beleegyezésétől tette függővé. Ez ellen a város oly utasítást vett, hogy feleletét huszonnégy óra alatt tartozik beadni, mely idő alatt ily fontos nyilatkozatra elkészülni alig lehetett s megtette a vármegye azt, hogy a város megbízottjait hit alatt hallgatta ki, megtett tehát minden lehetőt, hogy a kérdést minél jobban összebonyolítsa. Az 1769. év január 19- és 20-iki intimátumokat a káptalan is fölhasználta, hogy tiltakozzék márczius 18-án a püspök egyeduralma ellen Pécs fölött, melyről az intimátumok nem szólanak. A vármegye kimondta, hogy e tiltakozások teljesen alaptalanok és a kir. rezolucziókkal ellentétben állanak. A vármegye a püspöki és városi nyilatkozatokat s válaszokat 1769. év április 8-án terjesztette föl. *) Az általánosságban tartott s részben eltitkolt intimátumokban adott püspöki és városi fölvilágosítások őfölségét nem elégítették ki. 1770. év márczius 26-án tartott közgyűlés ennek folytán a tárgyat jobban részletezte. Időközben érkezett le a február 22-én kelt intimátum azzal az utasítással, hogy puhatolja ki a vármegye, vájjon Pécs városának többsége kívánja-e fölszabadulását, vagy sem ? Erre Pécs városa a julius 11—14-én tartott vármegyei közgyűlésre beterjesztette mindama pécsi lakósok nevét, kik a fölszabadítást kívánták, 1 1) Kj. 17(59. 31G. 38
