Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A SZABADSÁGÍiARCZIÖ. kért módosításokkal, hogy a vármegye egészen zavarba jött; maga a püspöki főispán is oda nyilatkozott, hogy az április 9-én tett előterjesztésében nem könyörtelen szigorral, hanem csak jogai megvédelmezé- sére lépett l'öl s különösen Pécsre vonatkozólag neki nem lehet kisebb joga, mint a mi más földesúrnak is van és a földesúri jogok elenyésznek, ha a város lakóinak szabad faizást engednek, ha a város nem tartoznék számadással püspökének, mikor még a szabadvárosok is tartoznak s ha jogában állana, a földesúr beleegyezése nélkül adósságot csinálni. Ezek voltak ugyanis Pécsre nézve a fölülről engedélyezett pontok. Mohácsra nézve a püspök a régi urbárium helybenhagyását kérte, nehogy más alattvalók is úgy bánjanak el vele ; helytelennek tartván azt, hogy urasági jogok (névszerént: a census, nóna, korcsmáltatás, mészárszék és robot) pénzen megválthatok legyenek, mert ez esetben nem köteles a püspök Mohácsnak országútat építeni, hanem a közszükségletnek megfelelően a Dunától beljebb építi azt s a vizárak ellen se védi, mikor egyik házból a másikba esolnakon kell menni. A püspök előterjesztéseinek utóbbi oka a kor bélyegét viseli magán; Pécsre vonatkozólag azonban messze mögötte áll a sokkal fölvilágosodottabb Nesselrodetól. A vármegye a helytartótanács leiratát pontról pontra megvitatta s új föliratot irt a püspök érdekében. Bár a vármegye az egész ügyet hallgatagon intézte, a helytartótanács intézkedésének mégis Ilire ment s Pécs város már a következő napon elküldötte a vármegyére biráját, Erdélyi Jánost, hogy a rezolucziót adják ki neki. A vármegye az indokkal utasította vissza a bírót, hogy az ügyet előbb még a király elé fogják terjeszteni; a haragos püspök pedig azt mondta, hogy a kiküldöttet bírónak el nem ismeri, mert a bírói pálczához törvénytelenül jutott s föntartja magának megfenyítését. A püspöknek a „purgersághoz“ intézett durva szavait a pécsieknek ez irányban benyújtott panaszlevele örökítette meg. A fölháborodás különben is nagy volt a városban; mutatja Friebeisz Adám alispán levele, melyet 1742-ben a deczember 10-iki tolnai közgyűlésre Simon tornyára utazott püspök után irt, hogy Szalay Mihály pécsi biró czinkos-társaival, kiknek feje Latkóczy Mihály, seditió gerjesztésére tanácsot tartottak, össze- híván a népet, mely amúgy is hajlandó a rosszra. Az izgatás nyílt és titkos üléseken egy hétig tartott, mely alkalommal Klein Farkast, ki korábban biró volt s nem volt hajlandó a lázadókkal tartani, a városháza ablakán ki akarták dobni. Kovácsics István szenátort bottal támadták meg, fejéi e ütöttek, mi miatt Latkóczyt az alispán s később a prefektus hasztalan idézték meg. i) Mozogtak a mohácsiak is, de Pécsett semmire se mehettek s panaszukat. 1744. év márczius 24-én a helytartótanácshoz terjesztették a miatt, mert a vármegye nemcsak hogy nem adta ki a rezolucziót, hanem még a beküldött bírót, börtönbe vettette. A vármegye eljárását azzal védelmezte, hogy a rezolucziót a közgyűlés határozata értelmében nem adhatja ki, mely a püspök kárára szol!) Megyei okirat, 1743.
