Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
Ü S IC O R. r>:t kell keresnünk. Összehasonlítva azonban a csekély számot, mely ége- tetlen temetkezésekből e kori leletekben rendelkezésünkre áll azzal a nagy tömeggel, melyben hullaégetéssel találkozunk, nagyon valószínűnek látszik, hogy az előbbi szokás nem sokáig tartotta magát s hogy a hullaégetés hovatovább általános szokássá vált. Megyénk területéről egyik legjobban kiaknázott ily égetett temetkezésekből álló temetőül a Makár-hegy alján a téglaégetők táján elterülő temetőt említhetjük. Kimeríthetetlen bányája e temető az őskori leleteknek, melyek javarészben agyagedényekből s egykét apró bronztárgyból állanak, melyeket rendesen az égetett csontokat tartalmazó hamvveder szolgáltat. Ebből a temetőből származnak Horváth Antal és Juhász László gyűjtésének legszebb keramikus darabjai, melyekből a 28 és 29-ik sz. rajzainkon gyűjtöttünk egybe egy pár jellemző darabot. E két rajzunkon oly edényeket mutatunk be, amelyeknek közelebbi leletkörülményei nem ismeretesek s épen azért kormeghatározás alapjául nem vehetők, de ugyancsak a makáraljai telepről állíthattunk össze három oly csoportot, melyekről Juhász szíves közlése folytán hitelesen megállapítható az együvé tartozandóság. — Ezekben három külön temetkezésnek bírjuk, ha nem is teljes, de a meglévőkben legalább hiteles tartalmát. Az első temetkezés (31. sz. rajz) áll mindenekelőtt egy nagyobb toj ásdadalakú, keskeny, kihajlószélü edényből, melyet alsó részén rátett plasztikus rovátka-szallag ékít. E szallagot négy helyen kiugró, nyelvalakú bütyök tagolja. Ugyané bütykös ékítést találjuk a sima, behajtó szélű gömbszelet idomú tálon, mely e temetkezéshez tartozó második darab s ugyancsak ez jellemzi a 32-ik számú rajz 2. számú darabját. A temetkezés korát pedig alkalmasan jelöli meg az e két darabbal együtt lelt bronz spirál-henger. A2-ik temetkezés (32. sz.rajz) nagy edényét ugyana nyelvalakú bütykök két sora ékíti, melyet az előbbi temetkezés edényeinél láttunk s formája is egyezik azzal. E temetkezésnél is megtaláljuk a tányér alakú edényt (a benne lévő csonttöredékek felől hiteles értesítésem nincs, de lxa azok égetett emberi csontok maradványai, akkor bizonynyal a nagy edényből származnak; ha pedig állati csontok, úgy eredeti helyükön lehetnek). Ez edényen kívül látunk a leletben még egy sima, cső talpú edényt, melynek rendeltetéséről kőkori analógiájánál (8. sz. rajz, 2.) már szóltunk, továbbá 32.
