Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
À TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL 66á szintén volt görög püspök. Ez adományt Baranyavármegye közgyűlésén kihirdetvén, Smakker Péter kanonok annak ellent mondott és úgy gondolták, hogy baj volna a vármegyére, ha a pópák a népet anathémák fenyegetése mellett kizsarolhatnák, mi akkori katholikus források szerént szokásban volt s a görög püspökök tekintélyes jövedelmi ágát képezték ez anathémák föloldása után járó díjak. A vármegye tehát félt, hogy népe az adófizetésre válik képtelenné, kérték tehát a helytartótanácsot, hogy a kihágások meggátlására szabályzatot dolgozzék ki és utasítsa a görög püspököt, hogy tegye közzé az 1721. év április 25-én a temesiek részére kiállított pontozatokat, melyek lehetővé tennék a katholikusokkal való egyesülést.x) A görög püspök csak vikáriust tartott ezután Duna-Szekcsőn, ki nevében e hajdani püspökséget, melyet a budaiba olvasztottak, kormányozta. 1733-ban Bésán Séndor panaszt emelt Dimitrovics Váz il görög püspök ellen, hogy Szekcsőn keresztelő szent János tiszteletére épitett templomot elhordatta és abból istállót építtetett. A vármegye a vizsgálatot elrendelte. E vallást követőknek különben azonos sorsuk volt a reformátusokkal, mégis azzal a különbséggel, hogy enyhébben bántak velük. Baranya főispánja — állandóan a pécsi püspök — saját hatáskörében megtett mindent épúgy, mint a reformátusok ellen, hogy a vallásgyakorlatnak útjában legyen. 1734-ben a szekcsői püspöki vikárius folyamodott, hogy javaira nézve ő is kiváltságos (exemptus) lehessen, azaz ne kelljen az urasági szolgáltatást teljesítenie. A vármegye elutasította kérelmét, mert e javak királyi úton nem nyertek exemptiót. 2) A püspök nem engedte meg a templomok építését; erőszakolta (különösen Mohácson), hogy a görögök tartsák meg a katholikus ünnepeket és más egyebet. A görög püspök panaszosan fordult 1745-ben a pécsi püspök ellen, de ez azzal védte magát, hogy az intimatumokban adott utasítások értelmében járt el, egyebekre nézve pedig kibúvókkal leplezte a valódi okokat. így a mohácsi templom építésére azt mondotta, hogy azt még Nesselrode tiltotta el, hozzá nem fordultak és ő nem tehet róla, ha az ott összehordott anyag elromlott. Bere- menden a templomépítést nem ő, hanem az alispán tiltotta meg, kivel a pópa durván bánt. A hidasdi pópát a pécsi püspöki vikárius jogosan záratta el, mert a szászvári plébános hatáskörébe avatkozott és ott házat szentelt föl, a jakabfalui pópa pedig egy aeducitasban csalást tett, azért veszítette el jogát. A katholikus püspök védelme és az a körülmény, hogy a templomépítésre jogosított helyek meg sem állapíttattak, okozták, hogy 1751-ben a görög vallásnak viszonyaira nézve a kormány általános vizsgálatot rendelt el, összeírták mindama községeket, melyeknek templomaik voltak, mikor épültek ezek és mily nagyok. E vizsgálatból látjuk, hogy Baranyában huszonkét községben volt templomuk s a maihoz viszonyítva volt 1 1) Kj. 1733. 294. — 2) Prot. Inst. 71.
